2017. ápr. 12.

Garay János: Magyarország 1848-ban





Megint független és szabad vagy
Oh én imádott, szép hazám!
Hol, hol van a szó, hol van a dal,
Mely elzenghesse igazán,
Hogy független és szabad vagy, én hazám!?

Hadd csókolom, hadd csókolom le
Szent kezedről a sebet,
Mit százados békók ütöttek;
Hadd csókolom meg a helyet,
Míg kezeden, míg lábadon nem heged.

Vérző szivednek nyilt sebébe
Engedd tegyem be ujjamat,
Hogy feltámadásodban higyjem
Saját feltámadásomat.
Hogy a mit látok, nem álom nem ámulat!

Mit nemzedékről nemzedékre
Vártunk, remény – s hitünk vala:
Eljött a nagy nap valahára,
Eljött a nagy nap, s általa
Apáink elfolyt vérének váltságdíja!
Független és szabad vagy ujra,
Mint hozzád illik, én hazám;
Nagy és – dicső leendesz ismét,
Nagyobb, mint voltál hajdanán.
Oh, oh szív, meg ne repedj a kéj mián!

Nagyobb és dicsőbb, mint ők valának:
A Mátyások és Lajosok,
Mert szabadságod biztositéka
Nem kiváltság, nem zsoldosok,
De a szabad nép milliója lenni fog.

Zászlót kezembe, hadd vigyem szét
Feltámadásod szent tüzét!
Lantot nekem, hadd énekeljem,
Hadd énekeljem szerteszét,
Mint szent zsolozsmát, diadalmad énekét.

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.