2017. ápr. 9.

Garay János: Hadi lant (1848. Május 23.)


- Hazám hölgyeihez –

Kondul a vész harangja,
A harczi kürt riad;
férjed csatára száguld,
Kardot fen a fiad!
Csókold arczokra búcsud,
Magyar hölgy, honleány!
Kárpáttól Adriáig
Veszély van a hazán!

Kettő forog koczkán, a
Szabadság és haza –
Ki fogja oltalmazni,
Ha nem saját fia?
Te kösd fel oldalára
A kardot honleány,
Kárpáttól Adriáig
Veszély van a hazán.

Te add vitéz kezébe
A lengő lobogót,
Saját ékes kezeddel
Varrván belé e szót,
Mely hősi tettre gyujtsa
Mindenkor a csatán:
Kárpáttól Adriáig
Hogy vész van a hazán!

Mi az? saját ruhádból
Szab lobogót kezed?
Ékes szemed könnyével
Öntesz rá szent vizet?
Ki az ki nem rohan, zúg
Ily szent zászló után!
Elő, elő! kiáltod,
Veszély van a hazán!

De te tovább tovább mégy,
Letéped gyöngyödet,
A lánczot szép nyakadról,
Kezedről gyürüdet;
Miért ragyogjon érczben,
Igy szólsz, a honleány?
S kardot cserélsz be érte,
Segitni a hazán!

Légy üdvöz az új pályán,
Hagyd fennen zengenünk;
Rómának, Kárthágónak
Hölgyei vannak velünk!
Az egri asszonyoknak
Hős lelkü nyomdokán,
Ma is hősök leányink,
Ha vész van a hazán!

Légy üdvöz szép magyar hölgy,
Szebb soha sem valál!
A haza gyászestélyén
A gyász legszebben áll!
Köss koszorút előre,
Babérból honleány!
Mert nagy, dicső lesz e hon
Ily áldozat után.

Leróva lesz a nagy bün,
A súlyos régi vád:
Hogy hölgye nem szerette
A szép magyar hazát!
Odadta íme kincsét
A magyar honleány –
Férjét, fiát, szerelmét,
Midőn vész volt honán!

Fel, fel, magyar, csatára!
Lobog az áldozat!
A véres fellegekből
Dicsőbb, szebb nap hasad.
S a dicsnek szent sugarát,
Mely lenged a hazán,
Testvérileg megosztja
A honfi s honleány!


Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.