2017. ápr. 14.

Gaál György: Ajtómon halkan kopog a vágy



Csendes őszi estén ülök magamban
Bús egyedül.
Fülembe tompán, fekete jajjal a csend
Szava csendül.
Ajtómon halkan kopog a vágy...!

Riadva, félve odatekintek,
Lassan az ajtó csak kitárul.
Rengő ruhában jön felém lassan,
Feslő mosolyban himnusza harsan
A vágynak. A két szeme üdvöt árul.

Jön felém. Itt van. Karja kitárul,
Selymesen fonja lelkemet át.
Szép szavú szókat zsong a fülembe,
S lelkem a néma, szívem a tiszta
Mohón felissza minden szavát.

Szívembe zsongnak, komoran bongnak
Szürke zenék.
Fekete fátyol száll a szobámra.
Fekete ködbe borul a lámpa
S hallom a néma csendben a lélek
Tompa neszét.

Forrás: Botond - Szépirodalmi és tudományos folyóirat II. évf. (1926) 9. sz.