2017. ápr. 6.

Erdős Renée: Az élet királynője





Erdős Renée nagy új regénye egyenes folytatása Az új sarj-nak, amely néhány év előtt jelent meg s második része egy regénysorozatnak, amely nyilván még folytatódni fog.

Az első regény Éblen Bettyjéből, a vidéki kis zsidólányból, aki elindul Budapestre színésznőnek, időközben Érseki Benoite lesz, hírneves írónő, aki forró, érzékien szenvedélyes szerelemben van Bártfy Lászlóval, a nála is hírnevesebb íróval. A szerelem több szenvedést hoz a költőnőnek, mint örömöt: csak az érzékiség forrásából táplálkozik, a két lélek erkölcsi összhangja nélkül, tehát mértéktelenül forró szerelmes órák, heves zengésű, hol zaklatottan vibráló, hol siváran lecsüggedő hangulatok és kínok civakodások, meddő szakítási tervek végletei között hányódik. A férfi szeszélyes, cinikus, kíméletlen, morális fék nélküli, a nő is erősen érzéki, de a magasabb rendű erkölcsi érzés csírája benne v an, folyton fejlődik, mindjobban kiszélesíti a közte és szerelmese közötti szakadékot.

Bekövetkezik a természetszerű szakítás, a férfi sértett, hiúságában és fekete lángú szerelmében vesztére tör a nőnek, szerelmük titkait a közbeszéd pellengérére viszi, megrágalmazza, beszennyezi az egész világ előtt s még kenyérkeresetében is lehetetlenné teszi a nőt, terrorral, rábeszéléssel elijeszti a kiadókat, hogy kéziratait megvásárolják. A nő mozdulatlanul tűri az inzultusokat, teljesen tehetetlen velük szemben, néhány nem nagy befolyású barátja hiába igyekszik segíteni rajta s végre mikor már a nyomor kezd nála kopogtatni, egy derék barátnője segítségével elindul külföldre.

A regény itt csak megszakad, folytatása a ciklus harmadik részére marad. A regény érdekességet kettőben van: a két művészember szerelmének részletes, valószerű, néha már fotográfia-szerű rajzában, amely nincs ugyan egy egységes felfogás által szorosan összefogva, részleteiben azonban az emberi természet nem egy titkát leplezi le, másfelől pedig a tizenöt-húsz év előtti budapesti irodalmi viszonyok sok tekintetben memoire-szerűen ható jellemzésében, amely egyoldalúan van ugyan nézve s megvan benne az a hajlandóság, hogy egy bizonyos irodalmi csoportot azonosítson az egész irodalmi világgal, de tele van olyan vonásokkal, amelyekből nagyrészt rekonstruálni lehet ama kor irodalmi levegőjét s amelyek magyarázatát adják, hogy miért volt a kilencszázas évek elejének sajtó körüli irodalma olyan sekélyes és koncentrálatlan.

A regénynek tagadhatatlan értékei és érdekessége mellett egy nagy baja van: nagy terjedelme dacára is meglehetősen szűk körét foglalja be az életnek, nagyon is hozzátapad a részletekhez, nincs meg benne az összefoglaló nagy kontúr s épp ezért aminek a fődolognak kellene lenni, a hősnő morális világfelfogásának kifejlése, megtisztulása és megszilárdulása szinte teljesen elvész a részletek mögött.


Forrás: Vasárnapi Ujság 67. évf. 4. sz. (1920. február 22.)