2017. ápr. 14.

Dr. Gulyás Pál: Látomás



Hogy zúg a szél az udvaron,
hogy zúg a szél a nagy világon!
Mintha ez a vad fuvalom
engem siratna mindenáron.
Engem siratna, hogy te már
szegény fiú, nézhetsz a fákra,
nézhetsz – a messze láthatár
kék üstökét bólongva rázza.

A kémény füst nélkül mered
a mozdulatlan alkony égre,
minthogyha már az emberek
rengetegéből egy sem élne.
És aki még itt fent bolyong,
az orkán fásultan dobálja –
és sápadtan leng a romon
a múlt utolsó mohikánja.

Hogy zúg a szél az udvaron,
hogy zúg a szél a nagy világon
Még egyszer általálmodom
az életem s az ifjúságom.
Látom, merengő árnyaim
lassan tolonganak előre...
Hová ballagtok, árnyaim?
„A temetőbe! temetőbe!”

Volt egyszer itt egy nagy folyó,
sokszor borultam ölébe,
míg szemében az álmodó
égboltnak tündökölt vidéke.
De szegény folyó karjait
rossz emberek titkon levágták –
még most is hallom jajait,
a hullámok sikoltását.

Hogy zúg a szél az udvaron,
hogy zúg a szél a nagy világon!
Én akkor véres lobogót
hordoztam szét az Óceánon.
De a zászló elfeketült,
mint a Földön minden imádság –
s a tengerparton egyedül
néztem a Nap leáldozását.

Ezek itt véres lábnyomok,
rajtuk pihen a Nap sugara –
erre vitték az elhagyott
Istenembert a Golgothára.
Ezeket megtartá az ég,
de azokat a por beitta –
a kárhozott emberiség
arra tántorgott össze-vissza.

Hogy zúg a szél az udvaron,
hogy zúg a szél a nagy világon?
Még egyszer elbúcsúztatom
a sírok közt az ifjúságom.
Milyen szépek a koponyák
fölött a fehér őszirózsák,
mikor a csillagokon át
dereng az örökkévalóság!

Ezt az árnyékot ismerem.
Sokat-sokat bolyongtam Véle
- én mindenható Istenem!
a vadon erdők rejtekére...
S ősz lett, millió hervadás,
szellők suhantak és harangok –
s azóta én az elmúlás
bástyáján egyedül borongok.

Hogy zúg a szél az udvaron,
hogy zúg a szél az udvaron,
Mintha ez a vad fuvalom
engem siratna mindenáron.
Engem siratna, hogy te már,
szegény fiú, nézhetsz a fákra,
nézhetsz – a messze láthatár
kék üstökét bólongva rázza.

Forrás: Botond - Szépirodalmi és tudományos folyóirat II. évf. (1926) 7-8. sz.