2017. ápr. 21.

Bodrogi Zsigmond: Aratáskor


Sarlós Boldogasszony napján
a nyári nap delelőn...
Lesugárzik perzselőn,
Mint király a trónján.
A szélcsendes léget át-át
Suhintja a kaszaél,
Nyomába mély sóhaj kél...
Aratnak a rónán.

Imitt-amott gödör tátong
A dús kalásztengeren,
Egyre tágul; szüntelen
Robotolnak benne...
Olyik-másik jobban bírja,
A kaszája völgynek  mént...
(Szégyellné az a legény,
Kinek hegynek menne.)

Részesek az aratók, így
Beálltak már jókorán...
A rendeket szaporán
Hasogatják mostan.
Dohog is a bandagazda
Ott a tábla elején,
Hogy egy cseszne kis legény
Nem vágja csomósan!

Rája mordul: Nem való vagy
Te a kasza végire!
Így nem jutunk semmire,
Eredj ki a csorbul!
A többiek vihognak rajt’,
A legény meg elvonul
Szégyenkezve, szótlanul,
Csak a könnye csordul...

Sarlós Boldogasszony napján
A nyári nap delelőn...
Lesugárzik perzselőn
Mint király a trónján.

Szőke Tisza habjai közt
Suhint a vén kaszaél,
Utolsó, mély sóhaj kél...
Arattak a rónán.


Forrás: Békésmegyei Közlöny XXXVII. évf. 42. sz. 1910.