Mit mutatnál, ha kérdenék honod?
Az arab mutat egy vad homokot.
A brit hajókat, óceánt mutat.
A svájci havas, erdei utat.
Bősz sorokban marsolna a német,
ahogy ma egyetlen nép se lépked.
Az orosz dicsérné forradalmát,
S forró táncát mutatná a dalmát.
De mit mutatsz te, árva magyar föld,
ha az idegen halkan rád köszönt,
s én mit mutatnék neki boldogan,
egy pillanatra, míg a gyors rohan?
Botjára dőlve tán egy bús kanászt?
Nem értené a mardosó parázst.
A tájak lelkét, tanyát, pocsolyát,
ahogy vizén a libák úsznak át:
Szegénység, puszta másutt is akad,
s hogy mégis, mégis ezt érzed magad,
magyar bánat az, egyetlen, örök,
amiért én is holtig pörölök.
És holtig pörölt ezer temető,
ahol a dudva és a repce nő,
s árnyába némán álmodik a hant,
ölébe fogva annyi hontalant.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése