Én, András Sándor Autonóm Köztársaság
kérem, hogy vegyenek fel a hatalmak körébe,
mert megcsalt mind, ki eddig képviselt,
s én magamat akarom képviselni végre.
Faképnél hagytam minden hatalmi tömböt,
mely harsogta, hogy életem érte boldogan adom,
és most jelentkezem: tömegbázis és ember,
vagyis a nagyok közt is legnagyobb hatalom.
A föld üres sakktábla, s nélkülem nincsen játék,
mert én vagyok mint a két támadó csapat:
e kuncogó világban önmagam ellensége,
aki elvetemülten a torkomon ragad.
Nekem nincs repülőm, se bombám, se rakétám,
se atomhajtott flottám, se távfegyverem:
csak hagyományos vágyakat tárol köztársaságom,
s tudom, ki nincs velem, mint azért ellenem.
Elég volt, dühig untam, ne magyarázza senki
szurony-komolyan, hogy én mit akarok,
ezt vagy azt; megvallom, többnyire mind a kettőt,
az én lelkem nem mosták tisztára angyalok.
Keresem magamat, így él köztársaságom,
tévedni bátor és találgatni szabad.
Kérem, hogy vegyenek fel a hatalmak körébe,
s ha nem, rám a jövőben ne számítsanak.
(Forrás: A '84-es kijárat - Antológia 53. o. - 1995. 7. sz. - Szerkesztette: Kukorelly Endre - Pesti Szalon Könyvkiadó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése