Elönti a tájat a reggel,
mint arcot a széles mosoly.
Márciusi füttyös szelekkel
karikázik az úton a por.
Bár fáink még csörgetve rázzák
fejöket a felhők után,
a hagyma kidugta csíráját,
ébred már a kis tulipán.
Kiskertjében Juliska kapál,
Szállnak a méhek a fényre.
Szól ángyom lassan itt lesz a nyár.
Csattog a szélbe köténye.
Tavasz van, a fák riogatják,
ezt hordja a testben a vér.
Márciusi friss fiatalság,
ma erődet érzi, ki él.
A szélben hogy zúg az akácfa,
veréb a gyepün csicsereg,
s ugrálva csak azt magyarázza
mit e versben megénekelek.
Forrás: A kert öröme – 101 vers kertbarátoknak 89. old. –
Népművelési Propaganda Iroda 1982.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése