2017. márc. 27.

Lévay József (1825-1918): Fekete czigány



Fecske czigány hetyke czigány
Gyalog jár ő, nem paripán
Kevélyen lép, mint a kevély páva,
A földet is alig éri lába.

Hogy kevély és hogy fekete,
Az neki már természete;
Czímere nincs, nem volt soha vajda,
Ámde azért régi fecskefajta.

Nagy jószága van valahol,
Csakhogy maga sem tudja hol;
Volt valaha! de már ma belűle
Nincsen egyéb, mint a hegedűje.

Hegedűje arany-bánya,
Vagy ha réz, ő azt sem bánja
„Bankó is jó –mond Fecske ha jól van –
Ámbátor az csak papirosból van!”

Akad egykét polturája
S nincsen akkor neki párja;
Hegyen völgyön lakadalom, hajrá!
Ez is az is inti, de nem hajt rá.

„Mészároskám, hust de hamar!”
Fecske czigány mennyit akar?
„tudja komám, nem viszek egy fontot;
Tegye fel csak azt az egész czombot!”

Hetykén veti a vállára,
S ballag vele megmegállva
Hivatlan öt-hat kutya kiséri,
Szűköl, ugrál, hogy a hust nem éri. –
„Kocsmárosné, bort de hamar!”
Fecske czigány, mennyit akar?
„Csak szaporán Rózsi babám, hallja,
Tenne vagy öt pintet az asztalra!”

S lekönyököl nagy komoran,
Mint a kinek halottja van;
Iszik egyet, iszik kettőt, hármat,
Szeme kigyúl, jó kedve megárad.

Izeg mozog s egyszeribe
Pattan a ház közepire,
Tánczba vegyűl, de nem akad párja,
Fecske czigány csak egyedül járja.

Huritja a vén czimbalmost,
Hogy lassan most, gyorsabban most!
„Rajta czigány, rajta vén mihaszna,
Fejedelmi húrra valót kapsz ma!”

S a bor immár nem kell neki,
Mind a földre öntögeti:
„No föld koma, ládd, vagyok én úr is,
Igyál, igyál, te termettek úgy is!”

„Bort ide, bort, hadd legyen itt!
Jóravaló ur iszik itt!”
S egy-egy kortyot hörpent ki belőle,
A többit meg önti ki a földre.

Addig tánczol, addig mulat,
Ina gyengül, kedve lohad…
Föld koma is részeg lett alatta
S Fecske czigányt lábáról lekapta.

Hogy fölébred más nap estve,
Alig bírja fáradt teste…
Gyötri magát, hogy mikor ő úr volt – –
Álmodta-e, vagy igazán úgy volt!!

Nincs mit tenni, nincs mit enni,
Haza megy, de ott sincs semmi;
Hegedűjét a kezébe kapja
S uraságát emlegeti rajta!


Forrás: Vasárnapi Ujság 2. évf. 36. sz. (1855. szeptember 9.)