2017. márc. 27.

Edvi Illés Pál (1793-1871): Mozaik-képek leányos anyáknak*



E czikknek jó szándéka: minden rendü édes anyáknak, –ugymint a kik leányok nevelésében nagyobb szerepet visznek, mint a családatyák, – nevelő bölcsek irataikból meggyüjtve és röviden rámába foglalva házi-táblaképen eleike adni mindazt, mit ez ügyben leányaik boldogitására, önmaguknak is örömükre és dicsekvésükre tenni kell.

Előbocsátom az észrevételt, hogy nőmagzat is szintén ugy az Isten képére teremtetett, mint a fiu; és neki is már polyájában rejlik drága kereszt-szülei ajándékul a körmöczi arany, – az okos lélek, mellyet nagy becsben tartan iszent kötelesség. Mert a leánygyermekben is a lélek értelmessé csak gondos nevelés által fejlik ki, és lészen azzá, mire neki itt e földön, rendeltetéséhez képest Isten akaratjából lennie kell.

Rendeltetése pedig leánygyermeknek, – falusinak, városinak egyaránt, minden néposztályban, sors, rang és faj különbség nélkül, – hogy felneveltetvén, legyen feleség, anya és gazdasszony.

E háromtiszt vár minden leányra előbb utóbb, herczegi kisasszonytól fogva le a szolgálóig; mellyekhez a mint hűn megmaradva vagy tőlük eltérve leányát az anya neveli; a szerint teszi azt boldoggá vagy boldogtalanná. Jelen czikk is szorosan e háromsághoz tartja magát, divat és társalgási szabályok ebből szándékosan kizáratván.

Még megjegyzem, hogy e czikkben a már felserdült leánykák értetnek, kikkel édes anya a physikai (gyermekkori) nevelésen, és az életre nőknek is szükséges iskolai tanitáson már tulhaladt szerencsésen; és gondját az erkölcsi s szellemi tulajdonok kifejtésére irányozza, mellyek szép mindensége amaz egy szóban van foglalva: asszonyiság.

Illy értelemben immár a leányos anyáknak ezennel tiz mozaik-képek rajzoltatnak eleikbe, ugyanannyi felirással homlokukon. A színes kövecskék képeimhez nagy gonddal rakattak öszsze, azért az egész kis müvet több izben is, és más más időben figyelemmel megolvasni….ajánlom.

I.

Anya! neveld leányodat engedelmességben. Leánynak természeti és polgári rendeltetése lévén, házasságban férfival élni együtt; attól függni, ahhoz alkalmazkodni s annak tetszésére járni: ehhez ő nem készittethetik másként, mint a szülék iránti tisztelet, engedelmesség és önalkalmazás által. Mert férjesüléskor az igy nevelt leánynak sorsa nem lesz több, mint átmenetel egyik kedves függési szalagról a másikra, melly aztán mind férjét, mind önmagát boldogitandja. a melly anya leányát szabad akaratjára hagyja, benne engedetlenséget, durczáskodást, visszabeszélést, komor arcz-vágásokat eltür, hallgatást nem parancsol, vagy őt szintén fejére növeszti: az szerencsétlenné teszi vejét, leányát, kinek utóbb a férje iránti engedelmesség vajmi nehezen fog esni; –kivált ha olly szomoru helyzetbe is talál jutni, hogy kényszerülve lesz mindent megtenni, mi a férjnek tetszik, és mindent eltürni, s mi őneki nem tetszik. Bizony mondom: leánygyermekben is, vagy az akaratnak korán a háznál kell megtöretni, vagy benne utóbb a szivnek kell megrepedni. Az engedékenység azaz erény, melly a férjet lekötelezve tartja szintén abban az életkorban is, mellyben a delnőknek már csak lelkeiket szokás szeretni.

E táblához kirakom az anyának ajándékul a bölcsesség nőistenének Minervának arczképét; – leányának pedig, az engedés szümbolumául adok egy hajlékony zöld nádszálat.

II.

Anya! neveld leányodat háziasságban. Nőnek életpályája nem a nyilvánosság végetlen terén vonul át zajosan, hanem a háznak szük körén belől, egész csöndben és zajtalanul. Ő tehát korán szokjék e körnek sok apró teendőihez és a családi élthez; ebben tanulván mindenkor örömét, mulatságát és a családi élethez; ebben tanulván mindenkor örömét, mulatságát és boldog megelégedését. Szülei házan kivül másokén eszét ne jártassa, és sehol ne szeressen ugy lenni, mint a szülei házánál, – csak egy ház legyen neki becsesebb, az …. Isten háza. Ezen erénynyel ellenkezik: mindig vizitekre járni, ide s tova kiszaladozni, idegen társalgás után sovárogni és egyedüliségben is hon megmaradni nem tudni. De nem valódi háziasság az is, ha leányaink ezt az erényt, mellyel a szánalom és adakozás igen szépen összeférő; – szükmarkuságban és keményszivüségben helyezendőnek vélik. Nők hordozzanak mindenkor szánakozó lágy szivet kebelökben, és ők lágyitsák a férfiak keményszivüségét is. Mert őket rendelte Isten a háznépnek gondviselő anyjaikká, és ő beléjök plántált könyörülő kegyes szivet, – ha az rosz nevelés által el nem rontatik. Irgalmatlan asszony egy szörnyeteg a polgári társaságban. – Ide illesztek egy csinos görög günoeceumot (nő-szobácskát), például az anyának; egy kis kerti csigát pedig jelképül leányának.


III.

Anya! neveld leányodat munkásságban. Nők sem mezei liliomok, mellyek nem dolgoznak és nem fonnak. Nekik is az élet feladata: munkálkodás. Bizony első anyánk Éva sem éldegelt a paradicsomban dologtalanul, kezeit a hüs fák alatt összedugván: hanem kertészkedett ártatlanul. Hisz egyedül munka az élet, munkátlanság kész halál. Neveljük leányunkat huzamos elfoglaltságban; ugy hogy az vérévé váljék neki, és dolog nélkül létezni ne tudjon egy percziglen is. Akkor nem fogja eszét hiábavalókon vagy szinte bünös terveken jártatni; nem fog szerelmeket üzni, – nem érkezik megtanulni billet doux-kat (szerelmi leveleket) irkálni, virágok nyelvén érteni és kalandos regények után sovárogni. Tanuljon meg leányunk hozzá illő minél több müvészetet és ügyességet, a selyemhimzéstől alá a fejésig, vagy szorul rájok vagy sem. Mert nem tudhatja, mellyiknek veheti hasznát vlamikor. Munka, melly tisztességes, bárminő magas rangu nőnek sem derogál. Egykor Győrött Josipovicsnéval, kezeiben gyalogorsót tartva és pörgetve találkoztam. De uri rangu leány házi és mezei gazdaságban aljas munkákat, (bár azokhoz értene is) készakarva nem vállaland; mert abban ismét nem áll a munkásság. Hagyjuk az efféléket kormányunk alatt a cselédségnek.

Adom itt az anyának például Márthát és bölcs Salamon gyors asszonyát (Péld. 31, 10. stb.) – leányának jelképül a dolgos méhecskét.

IV.

Anya! tanitsd leányodat nélkülözni. ez az erény, – mellyet időnkben olly igen kétkézen kell fogni és gyakorolni, – beviendő lészen evésünkbe, ivásunkba, ruházatunkba, kivánatainkba, mulatságink és társalgási modorunkba. Rajzának főbb vonásai: ételekbe nem válogatni, csemegék után nem esengni, mert valamikor talán még siralomékenyér is lehet leányunknak mindennapi étkezése; egyszerü és kevés étellel is beérni, minőket a ház maga kiád; szándékosan néha strapáczokban is részt venni, nehogy a test puhultságba és kényességbe elmerüljön; – jövő szerencséje iránt vérmes reményeket nem ápolni, –kedvencz óhajtásink meghiusultán nem siránkozni, – divatok rabja nem lenni, – másokat szorongva nem utánozni, hanem lepedőnk szerint nyujtózni, –leányunknak minden vágyait nem teljesitni, még ha mód volna is benne.

Nyujtom e képhez, anyának talizmánul (büvös erőt rejtő kincsül) a mgtalált bölcsek kövét, – leányának utravalóul jövőjéhez Schillernek Resignatio czimü remek versmüvét.

V.

Anya! tanitsd leányodat türni, – injuriázásokat szintén. Wieland mondása szerint az élet nem systema, – nem sinóron huzott rendszeres folyása a dolgoknak: hanem össze-visszahányva  létez itt minden, jó és rosz, édes és keserü, méltányosság és méltánytalanság (injuria), a sorsnak kedvezése és csapása, hizelgések és bántalmazások, sőt gyakran aljas durvaság a látszó müveltségnek közepettén. Szerencsétlen házasságra is készen tarthatja magát minden leány, de férjétől szenvedendő injuriázásokra minden esetre, –mellyek ellen őt sem rang, sem szépség, sem kötényében vitt kincse nem biztosithatja. A legtöbb férfinak e részben kettős arcza van, mint Szaturnusnak, egyik komor, másiknyájas. Emebben jelennek ők meg a hölgyek előtt, míg kezőkérti udvarlásuk ideje tart; de a házasságban, négy fal között nekik majd amazt is megmutatják minden appertinentziáikkal együtt. Sőt lehet dolga nőnek csudálatos szeszélyü, rosz elvekkel szaturált, vagy szinte elv nélküli férjjel, –cynicus emberrel, kinek tréfája is kegyetlenség, – hirtelen haraguval, ki iránt a nő kényszerül siket, vak és néma lenni. Jó nevelés által minden bal-esetekre elkészitett nő az efféle sérelmeket is békével türi, szivét megerősiti és bunak nem ereszti.

Ellenben a nők maguk legyenek mindenek iránt méltányosok; mit háznál a testvérek és cselédek iránti nemes magaviseletben szokhatnak meg. Leánynak nőcselédeken uralogni és paczkázni meg ne engedtessék. Szekánt urnőkön azok néha rettenetes boszut állnak. Alázatos sziv pedig az a kert, mellyben a türésnek égi virága is terem.

E képhez adok jelentésül az anyának egy kis keresztet aczéllánczocskával nyakába; – leányának pedig a türésre emlékeztetésül egy hófehér májusi bárányt.

VI.

Anya, őrizd leányodnak erényét. Mrlly felhivás ellen hiába élczeskedik az angol regény-iró Goldsmith; állitván, „hogy az olly erény, mellyet őrizni kell, alig érdemli az őrizetet.” Mert kedves leánygyermekeink azt igen is megérdemlik; és szükséges, hogy őket gyöngéd szeretettel őrizzük, nyilván titkon, éjjel nappal. A nőnem neve gyarlóság. – Okos anya tehát vigyázand leányának minden lépésére; azt nem engedi egyedül járni; férfival bensően társalogni, –árván tartott leányát sem küldendi férfi cselédek után ispánkodni; átalján cselédséggel összeereszkedni nem hagyja, mellytől leányainknak mindig bizonyos távolságban illik maradni. Az asszonyiság vlami igen kényes finom portéka,melly már azzal megsértetik, hogy leányunk szabadon jár kel, jóhirü garde de dame nélkül. Legjobb garde de dame maga az édes anya. Örködend pedig az anya olvasmányaira és beszédeire is leányának*), mellyeket folytat, midőn leánytársaival fesz nélkül érzi magát. Leánynak nem szabad semmi hirének lenni; és ha csak akkora hire lendül is, hogy szellője egy szalma-szálat megingat, már a leány-erénynek vége. Midőn pedig leány szinte pártában menyecskévé is talál lenni: azért a vád anyjára sulyosabban nehezedik, mint szerencsétlen leányára.

E képhez, emlékeztetőül veendi tőlem az anya a lombos tölgyfát, melly a derekára tekerődzött repkényt tartja és megóvja; a leánynak ajándékozok egy őrangyalt; a leányos házhoz pedig önvédelmi jelképül rendelek egy kis bökös üti–kost az udvarba.

VII.

Anya! leányod hiuságát tartst zabolyán. A hiuság,mellynél fogva nő testi fogyatkozásait rejti, és magát mindhalálig szépnek és tetszőnek tartja, bár ha még olly nemszép is, szegény, vagy már vénecske is, – e nemnek sajátságos jelleme levén, ugy tekinthető, mint belé az áldott természetről oltatott jellem. – Minden némber hiu, valamig él. De mivel ezt, mint világ szerint hibának bélyegzettet, minden nő tagadni szokta: azért azt bántatlanul kell hagyni, és szóvá sem tenni soha. Nőnemben a hiuság épen az, mi férfinemben a büszkeség és becsületérzés, – erényének ártatlan paizsa; mellyet tehát nőben elfojtani akarni, kegyetlenség. De ártalmas méreggé válik, mihelyt mértéken tul csapong, elfajulván férfiakoni uralgássá, kaczérkodássá, követelő vágygyá vagy szinte rut gőgösséggé. Édes leányunk is hadd legyen hiucska. Hanem anyja gondoskodjék aztán, hogy leányának modorából, beszédéből, öltözékéből a hiuság ki ne rivjon, mi tőle a kedélyeket csak eltaszitaná. Minél többek a fönforgó körülmények, mellyek miatt leányunk bünös hiuságra csábittathatnék, minők pl. személyes szépség, gazdagság, sok udvarlók hizelgései: annál éberebb légyen az anyai vigyázás; – nehogy a leányka a sok udvarló közepettén is, alattomban megvettetést arasson, vagy szintén holtig pártában hagyassék. Mellyre nézve leányunk pipere-asztala inkább csak öltöző-asztalka legyen, mellynek tüköre fölött ez a felirás álljon: „Szép a csinos, izletes és egyszerü.” Ez asztalkától minimum számüzve maradjon. Naphoszszat többé leányunk ne tükrözzön, se csecse páviánként tükör előtt ne üldögéljen. – Ha van családi neve, melly jeles ősökre emlékeztet, vagy keresztneve, melly valami szépet jelent: ezeknek megfelelni ám hiuskodjék. Leányunk produkálása, azaz: valamelly ügyességének feltüntetése tánczvigalmakban és más zajos publikus előtt, soknak már életébe került.

Jelképeül ide helyeztetem anyának a három grácziál (kellem-istennőket); leányának ez virágedényben a szemérmes mimósa növényt.

VIII.

Anya! mérsékelt leányod vágyait. a sok-vágyu nőktől uri rendü ifjak olly igen félnek, mint a tüztől; melly féltökben is sokan vagy házasság nélkül élnek, vagy inkább szolgaleányaikat veszik nőül. És ez nem is csuda. Mert látják, hogy számtalan család a miatt jut tönkre, mivel abban a feleség vágyai kielégithetlenek, mellyek aztán a ház jóllétét nadályként szivják és emésztik, mellyeket pedig megizlelni az illyen nő már leánykorában elkezdette. Az uj meg ujdivat és fényüzés öltözékben, piperében, mulatságban a szépnemre nagyon csábitó erővel hat ugyan: de ellene lehet állani egészséges jó elvekkel, névszerint azon elvvel, hogy „kevés költséggel is megélhetni sorsunkhoz illőn.” Különösen ajánlom édesanyáknak, hogy leányukat sorsából ki ne emeljék magasabbra; rangukon fölül ne ruházzák, ne czimeztessék. Mert ezáltal bár a kis leánynak ideiglen dőre örömet szereznek, hiuságuknak tömjénezvén: de többnyire szerencséjét meggyilkolják, és érette leányuktól, ha utóbb maga is eszmélkedik, rosz köszönetet aratnak. Én legalább valahol illy elczifrásodott agg leányokkal találkozom, mind ott anyjaikat okozom, azokon viszont csak sajnálkozván. Óvja magát minden család ama lelki kórságtól, melly szerint olly sokan a boldogságot abban vélik keresendőnek, hogy láttassanak boldogoknak –nem pedig, hogy legyenek boldogok valósággal.

Ide föstök leányoknak egy kellemesen illatozó kerti ibolyatőkét; anyákat pedig utasitom egy szentirási mondatékra, melly olvasható I. Timoth. II. 9. 10.

IX.

Anya! neveld leányodat nemzetien. Te szülted őt családodnak, de ez szoros kapcsolatban áll az összes bnemzettel és hazával, – mellyért (volt az idő) számtalan nők is ontottak drága vért. ezzel tehát a leánymagzatokat is közelebb ismeretségbe hozni; velök is a nemzet történelmét, régi szokásait, öltözékét és nyelvét tanulmányoztatni, irodalmi kincseit házhoz beszerezni, olvasásukat megizleltetni; Árpád völgyét, a hon iker fővárosát, ennek dicső itnézeteit és alkotványait (lánczhidat, szinházat, muzeumot stb.) leánynak is felvezetni, a nagy emberek arczképeivel szobája falait ékesiteni, és ezek által a nemzet és hon szeretetét leány szivében is felkölteni s ápolgatni, – mindez egy jó anyának gondjai közé tartozzék. Egyedül a nemzetien képezett leány lehet alkalmas, utóbb az ő gyermekeit is viszont olly szellemben nevelni, és fajunkat hü tagokkal, a hazát hasznot polgárokkal szaporitani. Csak egy dologban ne öltse fel leány a magyar nemzetiskedést: a magyar szitkok mondásában. Mert szitkos beszéd, hangos kaczagások, katonás modor, –az asszonyisággal össze nem illenek és mi férfiak, –bár magunk szitkos szájuak, –nőknek, kikszép szájából merőn szép tiszta beszédet szeretünk hallani, a tisztátalan beszédet meg nem engedjük és szitkos fehérnéptől iszonyodással fordulunk el.

E képhez adom az anyának, Saroltának, az első magyar keresztyén fejedelmi nőnek mellszobrát ereklyéül; – leányának viszont adok egy nemzeti selyem lobogócskát ablakába.

X.

Anya! neveld leányodat vallásosságban. templomnak látogatása, imának és szent énekeknek örvendése: a női erénynek igen hatályos erősitő szerül szolgál; egyszersmind óvó-paizsul minden bünös csábitások ellen. De a házassági élet folytán rá várakozó számtalan szomoru esetben is, – minők a nyavalyák, lelki szenvedések, emésztő bu-bánat, örömtelen élet, mellyekre magát minden leány készen tathatja; a nő hol keressen sebhedt szivének enyhitő irt és menedéket másutt, mint a vallás rejtekében, –hol mindig talál vigasztalást. Jó szerencsére, a szent vallás inkább a szivnek dolga levén, mint a hideg értelemé: épen a nőnem szive is kiválólag alkalmas a vallásos érzelmekre; és azokra már gyöngéd természeténél fogva hajlik. Lám a Krisztusnak nők voltak legszámosabb és leghivebb tisztelői, és az evangeliom magvának az ő lágy szivök lett legkedvesebb meleg ágya. Szép dicséretére válik a nőnemnek, hogy az urnék között a Krisztusnak jóltevője több is*), de ellensége egyetlen egy sem találtatott. Valóban szentségtelen nő valami természetelleni lény a nap alatt. E czélra légyen a leánynak egy bizonyos imakönyve, ékes külsejü, de még ékesebb belsejü, azaz: keresztyéni szellemben irott. Ebből imáját estve reggel félre vonulva buzgón elmondani, s magát mindannyiszor mintegy megszentelni: légyen kedves élvezete. Azt mondja az angol iró young: „Az összes természetben nincs kellemesebb látomány, mint egy fiatal ékes hölgy, ki áhitatosan imádkozik, – olly szépség ez, mellyen emberek és angyalok egyaránt gyönyörködve legeltetik szemeiket.” Hanem leányunk vallásos indulatján, hogy ez bigotteriává el ne fajuljon, a türelmesség szelleme lengjen át egészen, és a minden osztályu s felekezetü embereket egy testvériségbén összefüggő aranyfonal……..a szeretet.

E képemhez adok az anyának egy tömjénző házi oltárt, jelképül; leányának pedig Filep apostol négy leányait**……….. társaságul.

Edvi Illés Pál,
m. acad. l.-tag, a philos.oszt.-ban.

*) A föstészetben azt a modort, melly színes kövecskékék összeillesztésével történik: szokás igy hivni mozaik (rakmű).
**) Cselek. XXI, 9.


Forrás: Vasárnapi Ujság 2. évf. 46. sz. (1855. november 18.)