2017. febr. 10.

Vecsey Sándor (1828-1888): Egy apa, gyermeke születésekor (1848. márc. 15.)



A népszabadság első hajnalán
Születtél édes gyermekem,
Áldott a perc, áldott az óra, mely
Szabad fiút adott nekem.

Szent az a lég már, amelyet te szívsz;
Oly tiszta és oly éltető,
Midőn a rablánc rólunk leszakadt,
Édesebb, jobb a levegő.

Bölcsőd felett, mint hímes pillangó,
Lebeg szülőid öröme;
Midőn újjászületett a haza,
Te együtt születtél vele. –

S majd, mint tavaszi gyenge kis madár
A hintázó zöld lombokon,
Nősz fel és élsz, mint egyszerű polgár
Szabad hazában szabadon.

Nem önkény és zsarnokság igazgat,
Jog és törvény fog védeni,
S mit ember az élettől követel,
Meg fogja az teremteni.

Hol most nyomor és ínség kiabál,
Bőség leend a téreken,
S a nép, mely annyit küzdött s szenvedett,
Paradicsomkertben leszen.

Boldog, ki rab volt és szabaddá lőn,
Százszor boldog te gyermekem,
Akit az ég szabad polgárok közt,
Szabad honban adott nekem.

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése