2017. febr. 10.

Vajda János: A honárulókhoz




Ti sírokon élődő hyenák,
Ti koporsónak éhes férgei,
A szabadság futó vadjainak
Szívtelen üldöző vérebei…
Nem könyörgök már nektek ezután,
A kérelem nem fog tirajtatok…
Átokra hívom fel anyátokat
A hazát, kit ti elárultatok!...

Tudjátok hát, hogy e hon tetszhalott,
Mert a méreg nem jól kevertetett;
Nem halt ő meg, s fel fog támadni még…
Sírjában jól fölismert titeket.
Ti éhesen oda rohantatok
Utolsó ékeit elorzani…
De jaj nektek! a gyalázat kevés…
Megtorlásul vér fog patakzani!...

És bűnhődéstek oly kicsiny leszen;
Csak ami kínt és szenvedéseket
Egy élet elbír, és ész kitalál…
Csak ily ítélet lesz fölöttetek.

Potomság! – Kebletek csak egy pokol
S a szív elkárhozott llek leszen,
Mely saját véretek lángjainál
Égni fog és kínlódni szüntelen!...

De bűnhődéstek oly kicsiny leszen…
Vagy mondjátok csak: mi volt bűnötök?
Egy nyelv megrontott egy nagy nemzetet
És a díj értte: percnyi örömtök.
S a nemzet milliója szenvedett
Át nem csak egy-tíz emberéleten…
Egy cudarnak órányi kéjeért…
Hah!... bűnhődéstek oly csekély leszen…!

De emberektől ne irtózzatok,
Mind tiszták itt a többi emberek,
S ki volna az, ki bűnhődéstekért
Hóhértokká lenne – fekélyesek!
Nektek való ez, végezzétek el:
Elárulva majd egy a másikat
Kész lesz bűntársát elhóhérlani…
- S e végrehajtó lesz az – öntudat!


Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.