2017. febr. 11.

Sz** (számomra ismeretlen szerző): Viszonlátás



Bájló Lánykám! még egy csókot
Nyíló rózsa ajkadról –
Pattants Mimim! heves fzámra
Még egyet kerek fzádról.
Hajh! de mért vagy ma olly fösvény
A csókok ifztásában?
Tudod, tegnap kifáradtunk,
Azok felváltásában.

Tekintsd eme fürge méhet,
Melly fzerelmesen zajong,
A Flóra kinyilt kelyhénél
Lásd melly nyájason fzállong;
Hogy fzívhassa a virágok
Nektárral tölt harmatját:
Igy nyujtom én ajkam fzádhoz,
Hogy fzedjem le fris csókját.

Hajh! Kedvesem csak álmodozz
Mindég a tegnapiról,
Híven hallom panafzidat
Az esti csókosdiról.
Tegnap mondád – tudom én is,
Mennyei volt a Tegnap!
Bár az alkony illy boldogul
Feselne ki mindennap.

Mint a virág e lombos fát
Gazdagon kihímezi,
Melly alatt mi egymás karján
Gyengén nyugfzunk, s Ő nézi,
Olly fzámosan hát az édes
Csókot egymás ajkára
Szerelmünkben andalogva
Hintsük egymás fzájára.

*) Közli Ofzterhueber Móricz

Forrás: Uránia Nemzeti Almanach 1. évf. – Esztergom, 1828.