2017. febr. 10.

Petőfi Sándor: A gyáva faj, a törpe lelkek…



A gyáva faj, a törpe lelkek,
Kik nem szégyenlik magokat
Sápadni, ha kezemben a lant
Egy-egy merészebb hangot ad;
Ha a közelgőviharnak
Megérint hírmondó szele,
S dalom, mint felkapott madár, a
Földről magasra száll vele.

A vész készülőben van még,
és nem szakít le egyebet,
Mint ajkamról egy-egy hangos szót,
A fákról egy-egy levelet;
Hah, majd ha mindenerejével
Fog dúlni és üvölteni,
S szívem mélyét forgatja föl s a
Fát gyökerestül tépi ki!

Mit mondotok, mit tesztek akkor,
Ha a világnak sarkai
Földindulástól, mennydörgéstül
Tőből meg fognak ingani,
Ha összevesz, mint négy vad állat,
És pusztít mind a négy elem,
S én vérbe mártott lantomat majd
Véres kezekkel pengetem?

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.