2017. febr. 11.

Petendi Géza: Mátyás király könyvtára



Nagy volt ugyan Mátyás király mint uralkodó, ki alatt nemzetünk valódi aranykorát élte, ugy hogy őt kora, s nemzete legnagyobb uralkodójának méltán mondhatni; nagy volt mint hadvezér is, ki bátorsága s vitézsége által az egész világ bámulatát magára vonta; nagy volt főkép az igazság kiszolgáltatásában, elannyira, hogy még mai napig is él igazságszeretetének emléke a magyar nép ajkain mindennapos, ismert közmondásban: de mindezek között nagy volt ő egyszersmind mint a tudományok férfia is, ugy hogy ő hazánkban a valódi tudományosság teremtőjének méltán tekinthető. fényes bizonyságot tesz erről a Budán általa felállitott nagyszerü könyvtár, a világhirü Corvina mellynek jelenleg csekély rajzát adni czélja e soroknak.

A nagyszellemü király ezen páratlan könyvtárt körülbelül 1465-ben alapitotta, s ekkor történtek az első szerzemények is. tudós utazókat küldött keletre, különösen Konstantinápolyba, Görögországba, sőt Ázsiába is, kik a legbecsesb kéziratokat számára vagy megvásárlák, vagy ha ez nem történhetett, leirták. Felette elősegité Mátyás tervét azon körülmény is, hogy keleten a görög birodalmat a törökök épen ez időben feldulták, a gazdag könyvtárakat szétszórták, ő tehát megparancsolta utazóinak, hogy mennyit csak lehet a törökök vak dühétől megmentsenek, és Budára szállitsák. De nem csak keleten voltak másolói, hanem a virányos Olaszországban is, mellynek langyos ege alatt e korban a tudományok főleg virágoztak, különösen Romában Velenczében és Florenczben. Ez utóbbi helyen Ugoletti Táddé, Corvinus János nevelőjének felügyelete alatt Mátyás király számára a hires Medici könyvtár legjelesb codexei irattak le; Budán pedig Raguzai Felix igazgatása alatt harmincz másoló s codexfestő nyert alkalmazást, kikre különösen a régi római s görög irók lemásolása bizatott. Csupán a leirók, egy hiteles történészünk bizonyitása szerint, évenként 30 ezer darab aranyba kerültek. Megszereztettek továbbá az akkortájban nem rég feltalált sajtó minden kaphatott gyümölcsei is.

Illy módon kevés év alatt olly annyira szaporodott Mátyás könyvtára, hogy joggal mondatott a világon a legnagyobbnak. Kötetei számát különbfélekép adják elő, de közönségesen ötvenöt ezerre teszik, a mi akkor időben roppant szám volt. Beltartalomra nézve pedig a legbecsesebje lett a világnak. Magában foglalta e könyvtár a keleti bibliai, római s görög classica irodalmak majdnem minden becsesb terményeit, és a szent atyákat. Igen hihető, hogy ezek mellett benne magyar kéziratok is voltak; mert ezen időben már volt számos magyarul irt könyv, s Mátyás nemzeties szellemét tekintve, nem kétkedhetünk, hogy ezeknek is juttatott helyet fényes könyvtárában. Továbbá Ursinius Velius azt mondja, hogy Mátyás könyvtárában minden nyelven irott könyvek voltak, igy tehát magyarok sem hiányozhattak belőle. Fájdalom! hogy reánk egy sem juthatott közülök; a mi ugy magyarázható, hogy ezek is, mint a többi nagy része, elharácsoltattak, s a magyarul nem tudó külföldiek, kiknek kezébe jutottak, nem értvén tartalmukat, nem is sok gondra és figyelemre méltatták.

De nemcsak belbecsre haladta fölül Mátyás király könyvtára a többieket, hanem külfényre is utolérhetlen volt. a kéziratok, mellyek mind igen szép hártyára irva, s csinos festvényekkel diszitve voltak, a legdrágább bársony és selyem kötésekben, arany vagy ezüst kapcsokkal diszelgtek. Továbbá a teremek festései, szobrai, függönyei, és szekrényei a kor igényeit tökéletesen kielégitették, sőt felülmulták. Ha most meggondoljuk, hogy akkori időben egy biblia 400 aranyon vásároltatott meg a flornenczi herczegtől; egy breviarium pedig 500 on; könnyen valószinüvé válik előttünk egy tudósnak azon észrevétele: hogy Mátyás többet költött könyvekre, mint Europa többi uralkodói mind összevéve.

De Mátyás halálával nagyszerü müve is hanyatlásnak indult, s a legjelesb könyvtárnokok (millyenek voltak: Ugoletti Taddé, Fonti Bertalan, Galeotti Martius, Raguzai Felix, Petanei Felix, s többen) sem tudták azt az enyészettől megmenteni. Már a Florenczben megrendelt codexek Mátyás halála után többé ki nem váltattak. A következett tudománytalan királyok, e könyvtárnak nagy becsét felfogni nem tudván, enyészetnek hagyták indulni, sőt gyakori pénzszükségeikben a külföldi követeknek s más kedves embereiknek, mással nem kedveskedhetvén, a legbecsesebb codexeket ajándékozták el. De nemcsak az ajándékok csökkenték ezek számát, hanem a hanyag kezelés is, melly miatt igen számos nagy becsü munkát elloptak.

Ekkor tájban alapitotta Miksa császár, harmadik Frigyes fia a bécsi könyvtárt, ki midőn meghallotta a budai dolgok miben létét, elküldötte követét, Cuspiniant Ulászlóhoz, hogy tőle a hires könyvtár egy részét megvásárolja. Öt év alatt huszonnégyszer fordult meg Cuspinian Ulászló udvarában, míg végre sikerült neki a királyt rávenni, hogy Miksának jó árért a könyvtár nagy részét átadja. II. Lajos alatt hasonló sorsban részesült a fényét vesztett könyvtár, ki a többi között Brassicanusnak, Eberstein Vilmos császári követtel jött tudósnak sok jeles codexet ajándékozott. Legnagyobb pusztitást a törökök vad dühe vitt végbe a megbecsülhetlen szellemü kincstárban 1526-ban. Később ugyan midőn a fővárost elfoglalták, a fővezérek azt gondosan őriztették, ugy hogy nemcsak a keresztényeknek, hanem magoknak a törököknek is a könyvek megtekintése fejvesztés alatt tiltva volt; de mind a mellett mégis sok becses kézirat került közülök Bécsbe, Berlinbe, Drezdába, s Konstantinápolyba. Illy sok s nagy pusztitás után is a 17-ik század első felében még olly nagy volt, hogy Pázmán Péter 30,000 forintot igért érte a törököknek, ugy szinte Bethlen Gábor is nagy összeget ajánlott, de mind a ketten sikertelenül. Később Rákóczi György minden áron meg akarta azt a Bethlen collegium részére szerezni, s bár nem irtózott a legravaszabb módokhoz is nyulni, még sem arathatott több sikert az előbbieknél. I. Leopold császárnak is eszébe jutott a nagy kincs, s oda küldötte követét, Lambecz Pétert, hogy azokat a bécsi udvari könyvtár számára szerezze meg; de a mint oda ért azonnal belátta, hogy itt a megvevésről szó sem lehet, azonban az ott állomásozó ausztriai követ annyit mégis kieszközlött számára a budai basánál, hogy a könyvtárt megtekinthette, melly ekkor már a legszánandóbb helyzetben volt. Nem találtatott több a roppant könyvtárból, melly még Pázmán korában tetemes lehetett, mint valami 3–400 kötet, s ezek is drága ékeiktől a diszes selyem és bársony kötetektől arany és ezüst kapcsoktól megfosztva, egy penészes föld alatti boltozatos üregbe voltak összehányva, s többnyire csekély becsü nyomtatott müvekből állottak. Hová lehetett a többi, bizonyosan senki sem mondhatja meg, de nagy okunk van hinni, hogy ezeket a törökök Konstantinápolyba szállitották, s e szerint Mátyás könyvtárának legnagyobb része a Szultán palotájában keresendő.

Leopold követének rendkivüli kegyelemből 3 darab kiválasztása engedtetett meg, ki nazianzi sz. Gergely és sz. Ágoston munkáinak töredékét, s Janus Pannonius költeményeit vitte el magával. 1606-ban midőn Leopold győzelmes fegyverei Budát vissza vették, s hazánk a 145 éves iga alól felszabadult, a hajdani fényes könyvtár maradéka nem ment többre 290 kötetnél, mellyek azonnal Bécsbe szállittattak. Igy enyészett el Mátyás nagyszerü müve, a világhirü Corvina, melly kiterjedésre nézve kortársai között a világ legnagyobb, – beltartalomra nézve a világ legbecsesb, – külcsinre nézve pedig a világ legpazarabb s legfényesb könyvtára volt.


Forrás: Vasárnapi Ujság 2. évf. 25. sz. (1855. junius 24.)