2017. febr. 11.

Nagy Sándor (1820-1902): A’ hű leány



Zabola völgyén,
Patak felett,
Síri kereszttel –
Búsfűz megett:
Egy sirhalom emelkedik,
Rajt’ sírvirág nevekedik.

A’ sírban nyugton,
Kedves pihen,
Az ifjú kor’ szép
Reményivel:
„S fölötte ’hű lyányka áll,
A’ szende hold’ világinál.

’S a’ sírra sűrűn
Dult arczirul,
A’ szivkeserv’ hő –
Könyűje hull.
A’ veszteség’ kínja alatt –
Lerogy… ’s hű szíve megszakad.


Forrás: Nagy Sándor versei  Pest, 1852.  (1820-1902)