2017. febr. 11.

Nagy Sándor (1820-1902): Bucsu



Ha a’ hegy’ orminál,
A’ nap bucsuzni szál:
Enyhítő harmat hull
Az égnek boltirul,
’S vidul a’ láthatár.

De hogyha én tőlem
Bucsúzik kedvesem:
Égető köny ömöl
Mind a’ két szememből,
’S úgy elszorul szívem.

A’ nap’ bucsuzása:
Természet’ nyugvása;
De ha te távozol,
Búcsud nyugtot rabol –
Szívem’ szép leánya. -


Forrás: Nagy Sándor versei  Pest, 1852.