2017. febr. 11.

G. G. B. (számomra ismeretlen szerző): Az ébredő Szép


(Sonett)

Balzsamos rét virányi ingerelve
Ragadák ki az álom öléből
Szívepefztő képzés tengeréből,
Enyhe Ligetben egy angyalt képzelve –

Leltem őt. Zefírkék éltet lehelve
Tódultak felém keble öbléből,
Kellem fzelídség övel fzeméből
Bájlását inger keblének nevelve.

Barna fzeme bús könnyeket ejtve,
Tündérként ígéz várászló fénnyével,
Gyönyör bájjal pihegő hó keblével.

Ekeit tsudálom; azt nem is sejtve –
hogy engem látván pirulva elmene;
Ébrefzteni Őt bár fzázfzor kellene!

Forrás: Uránia Nemzeti Almanach 1. évf. – Esztergom, 1828.