2016. szept. 19.

Veresmarti Mihály XVII. századi magyar író élete és munkái. Korrajz a hitújítás idejéből. V.





Veresmarti elfogatása s a nyitrai várba vitetése Forgách püspök által. Levélváltása a püspökkel. – Forgách Ferenc nyitrai püspök, később esztergomi érsek és bíbornok vallási küzdelmei s államférfiúi pályája jellemzése. – az 1604. országgyűlésen a bécsi békekötésben és Rudolf és Mátyás közti versengésben fellépése. Illyésházi és Thurzó ellenében folytatott harcai. – Politikai s vallási hatása és befolyása.

A vallásügyre nézve oly nevezetes 1604-dik országgyűlésnek bezárásával, mire Forgách püspök az elkeseredett vallásviták után pártja élén a győzelmet kivívta, és május hóban a király által a vallási törvénycikkeket is már szentesítette, Nyitrára hazatért, Veresmarti elleni fenyegetését is csakugyan nemsokára végrehajtotta.

Mint Veresmarti tudósít, az aratás idején kijött érte a nyitrai várőrség porkolábja Gradéczi Mihály fegyveres kíséretével, nehány magával, úgymond, s engemet kedvem ellen is föltevén a kocsira, Nyitra városába bevitt.

Veresmarti, amint Nyitrán a várban bezáratott, fogságában azonnal tollat kérve írt a püspöknek, kérdőre vonva út, és fogságának úgymond okát tudakozván nála. A püspök nem maradt adósa felelettel. Laconicus rövid pár sorral éppen oly határozottsággal ugyanazon cédula hátlapján, mond Veresmarti, ilyen írásával tanítván meg: A te fogságodnak az az oka,hogy te egy kálvinista eretnek vagy, ki a Krisztus juhait eltántorgatod és az igaz keresztény hitet gyalázod hallgatóid előtt.

Ezen valóban nemcsak lapidarisan rövid, de kemény sorok is jellemzik Forgách azon elhatározottságát s ekkori hangulatát, midőn az 1604-diki országgyűlésen az ellenreformatio vallásküzdelmét felvéve, kész volt a törvényhozás teréről most, mint cancellár és helytartó, a törvénynek végrehajtását a kormányzatba is átvinni.

De Forgách ezen döntő befolyása kora vallási eseményeire s ezzel történetünkre is sokkal nevezetesebb, és mégis eddig ismeretlenebb – vagy csakhogy mindeddig még megírva nincs -, mintsem hogy itt ellenállani lehetne a kínálkozó alkalomnak, Forgách alakjának lehetőleg teljesebb világításba helyezése által ezen történetünket is, melynek egyik fő alakja, kellőleg megvilágítanunk.

Veresmarti életirata érdekesen az előtérbe állítva mindjárt Forgáchot,viszont csak Forgáchnak, az ő egyházi s államférfiúi pályájának és vezérszereplésének jellemzése által nyer kellő világot. S mindkettő ismét viszonosan együtt képes földeríteni akkori országos vallásviszonyaink ezen történetét.

Ez elég indok és mentség arra, hogy itt néhány lapot Forgách jellemzése vesz igénybe.

**

Forgách Ferenc nyitrai püspök, majd királyi cancellár és helytartó, esztergomi érsek és bíbornok nemcsak Veresmartinak korát annyira jellemző életében, de e kornak vallási és politikai eseményeiben is nevezetes helyet foglalt el.

Egyike a legerélyesebb magyar főpapoknak s államférfiaknak, akkor a katholika vallásnak kétségtelenül legerősebb támasza volt Magyarországon. Ügyét szívvel és ésszel, tehetsége egész erejének vasszilárdságával és rendkívüli nagy befolyásával, de nem kisebb eredménnyel is és sikerrel szolgálta.

A hős bajnok Forgách Simonnak fia, midőn 1560- vagy mások szerint 1566-ban született, sebekkel terhelt s a török fogságból kiszabadult atyja majdnem évenkint többször is a törökkel megütközve és csatázva szokott volt hazatérni a táborból, hol inkább, mintsem otthon lakott. Ferencz azonban mint a hatalmas és buzgó protestáns főúr gyermeke atyja vallásában nevekedett; hasonlón mind számos testvére is: Zsigmond, a későbbi nádor, Mihály, Zsófia, Thurzó György nádor neje s a többiek.

A gyermekekben úgy látszik, anyjok is Pemflinger Orsolya erősen ápolhatta az új hitet; mint leánya a buzgó protestáns Pemflinger Márk, nagyszebeni királybírónak, ki Luther tanának az erdélyi szászoknál első tevékeny terjesztői egyike volt.

De Ferencz már korán, ifjúságában elhagyta vallását. Megtérése körülményeit nem ismerjük. Talán még atyja erdélyi és nagyváradi hadjáratai és táborozásai alkalmával jutott ő is Kolozsvárra a jezsuitákhoz, hasonlóan mint Pázmány és Kállai vagy Forró és Dobokai, s más kitűnő családok fiai, kik mindannyian mint bátor előharcosok váltak ki akkor a katholicizmusnak Erdélyben ismét kezdődő ezen első iskolájából.

Lehet azonban, hogy már nagybátyjának Ferencz nagyváradi püspöknek és cancellárnak kora története éles commentáriusai híres írójának udvarában nevekedett katholikussá. Ki amily változékonynak mutatkozott, elkeserítve pályája eredménytelensége által, politikai pártállásában, oly állhatatos maradt vallásában. s a hitújításnak családja többi tagja ellenében, úgy látszik, nyílt ellensége, sőt üldözője volt. Míg testvére Simon, Ferenczünk atyja, például kiüldözte a katholikus papokat és Verancsics akkor egri püspök ellenébe, mint várhadnagya is, annak bosszúságára behordta jószágaira a protestáns prédikátorokat; addig Ferencz püspök egyetértve úgy látszik, Oláh és Verancsics érsekekkel a családjánál Komjátin menedéket talált Huszár Gált is, a nyomdász prédikátort, kit a nevezett érsekek már régebben üldözőbe vettek volt, nyomdájával együtt onnét kiűzte.* (*  Pabó Monum. evang. III. 160 és Szabó K. Huszár Gál Századok I. 157. Az adat 1570-ben csak ezen Ferencz püspökre vehető.)

Talán magával vitte Ferencz cancellár nevére keresztelt unokaöccsét is Paduába, hol ő élte végső éveit haláláig töltötte, s a jezsuitáknál temetkezett is. Ott járhatott a magyarok által sokat látogatott nevezetes iskolába öccse, Ferencz is. Melyben akkor a híres hittudós Bellarmin előbb tanult, s utóbb mint hitvitató és szónok föllépett. Lehet, hogy már itt, vagy csak később Rómában léphetett Forgách Bellarminnal mint tanárával azon személyes baráti viszonyba, melyet későbbi levelezésök mint régi barátságot említ.* (* Bellarmin 1568. óta többször volt Paduában. 1574-1589. Rómában tanított. Forgách 1586 előtt tanult Rómában, a Memoria Basil. Strigon. 146. szerint. Bellarmin levelében (Rob. Bellarmini Epistolae familiares 55. 108.) – írja 1607-en Forgáchnak: amicitia quae inter nos aliquando fuit. Tehát régi jóbarátok voltak.)

Úgy látszik, Bellarmin ezen tanításának, de mindenesetre az ő nagyszerű hittani munkáinak és hitvita-iratainak köszönhette a mély vallási meggyőződést s azon határozott irányt, mellyel a hitújítás ellenében oly kérlelhetetlen szigorúsággal lépett fel. Bellarmin híres commentariusai mindig készen állhatnak kezénél, hogy velök ahitújítókat cáfolja. Mint Veresmartival való találkozása s az ő térítgetése alkalmával is azonnal, mint hallani fogjuk, így lépett fel velök ellenében.

De Forgách inkább az élet és gyakorlat, mintsem az iskola s elmélet embere lévén, így nyilatkozott tevékenysége tanulmányaiban is és irodalmi munkáiban. Egy munkájának címe is, s ez az egyedüli adat, melyet ebből jelenleg ismerünk: „De compescenda petulantia haereticorum” az eretnekek pajzánkodása vagy szemtelensége és kihágásai fékezéséről, - inkább az életnek szólt. Aminthogy e tan alkalmazását is kétségtelenül hatályosabban tanította s bizonyította tetteivel, mintsem könyvével. Mely egyébiránt, mint  terjedelmesebb irodalmi mű, négy részből állott, s ékes irálya által tűnt volna ki.* (* Purpura Pannonica 1715. kiad. 59.)

Mint jól iskolázott, vallásáért lelkesedő ifjú már korán esztergomi kanonok, és nemsokára veszprémi püspökké lett. Ez utóbbit azonban inkább csak névleg viselte; a püspökség legnagyobb részt török hódoltság alatt volt.