2016. dec. 29.

Sándor (?): Rabok hazája e világ...





Rabok hazája e világ,
Csak a ki meghalt, az szabad,
Itt nem virul örömvirág,
Könynél egyéb itt nem fakad.

Láncokra vert bús rab vagyok,
Börtön e föld, börtön hazám,
Szabadságért élek halok,
De napja nem süt énreám.

Rablánc a test, melly engemet
E jéghideg léthez leköt,
Midőn a lenge képzelet
Dalt zengve száll a nap fölött.

Rablánc a nyelv, melly érzetem
Árjához képest oly szegény! –
Rablánc a gyászos mult nekem,
Rablánc a csalfa vak remény.

Rablánc a hit, mellyben nevelt
A század korhadt szelleme, -
Rablánc mit ősöm elviselt,
S azért viselnem kell vele.

Bölcsőm e hit felé ragad,
A gondolat el-eltaszít,
Érzem a szellemláncokat,
És nincs ki tőle szabadít.

Rablánc a sziv s a szenvedély,
Bár legtisztább, leghőbb legyen,
Örök rab az, ki annak él,
Nehéz rablánc az érzelem.

Rabok hazája e világ,
Míg abban élsz, nem vagy szabad;
Mert a szabadság menny-virág, -
Tied, ha szived megszakad.

Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 37. sz. febr. 14. csütörtök

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése