2016. dec. 29.

Sándor (?): Ezentul életem...





Ezentul életem
Egy nőnek szentelem,
És ugy imádom őt,
Mint senkit ezelőtt.
Ha reggel fölkelek,
Imám övé leszen,
És őtet áldva meg
Nyugodni megy szemem.
Ha ébred bánatom,
S a multnak átka nyom,
Ha elmém tébolyog,
E nőre gondolok,
És ujra életem
E nőnek szentelem,
És ugy imádom őt,
Mint senkit ezelőtt.

De hisz nem is lehet
Imádnom eleget
E kedves nőt, kinek
Mindent köszönhetek
Erőt, épséget, észt,
Jóra lelkesedést,
Szilárd hitet a vég –
Célt is elérni még. –
Ő szült, ápolt, nevelt,
Ő tölté e kebelt
A zengő égi dal
Magasztos álmival. –
E nő ki? – Ugy é bár?
Mindenki tudja már,
Ha meg se mondanám;
E nő édes hazám.

Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 40. sz. febr. 18. hétfő