2016. dec. 29.

Sándor (?): Bucsú





Isten beled, te büszke nép,
Kiért szivvéremet
Szerettem volna ontani,
Hős nép, isten veled!

Független légy, nagy és szabad,
Mint kárpátbérci sas,
S ha vivni kell, a harcmezőn
Dicső babért arass.

Isten veled, öreg atyám,
Kedves testvéreim!
Áldás kisérjen e rideg
Élet ösvényein.

És te, korán ki szoktatád
Munkára e kezet,
Korán imára ajkaim;
Anyám, isten veled!

Barátimat, ha voltanak,
A jó ég áldja meg,
Habár igaz barátot én
Egyet sem ismerek.

Saját hibám volt, meglehet,
Nem értett senki sem,
De mondhatom, egy hü kebelt
Megérdemelt szivem.

Megérdemelt, de nem talált;
Mert kit e sziv imád,
Az nem szeret, és bánatom
Nem osztja hü barát.

E gyászos élettől azért
Örömmel válok el,
Lelkem innen távozni vágy
Szellemvilágba fel.

Csak két sziv ne felejtsen el,
Csak azt ohajtanám:
Az egyik éltem üdve volt,
A másik jó anyám.

Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 48. sz. febr. 27. szerda