2016. dec. 29.

Medve Imre: Az elpusztult lak





Mikor beléptem ajtód küszöbén
Te büszke lak, millyen valál?!
Benned kevély urak dőzsöltenek.
Most egy lakód van – a halál!...
Hűségtelen gazdáid elhagyának;
Tetődön hogy a lángok felcsapának!...

A szomszédok sem jöttek oltani,
Pedig a vihar tombola
Nyugatról és délröl, s mindenfelől:
S a szél irtóztató vala!...
Hűségtelen gazdáid elhagyának,
Martalékul a szélvész rohamának!...

És messziről nézték küzdelmeit
A melletted maradt kevés
Védelmezőnek; mint fogyasztja el
Egyenkint a kétségbesés!...
Hűségtelen gazdáid elhagyának,
Martalékul a  szélvész rohamának!

S ime egyedül, elpusztulva állsz!...
Mint az elhagyott temető,
Mellyen ijesztő rém jár éjelen,
S büzhödt, rekedt a levegő;
Hűségtelen gazdáid elhagyának,
Tetődön hogy a lángok felcsapának!...

Hová lettek a hűségesebbek?
Kik a lángokkal vívtanak?
Leomló falaid eltemették,
Vagy kolduskint bolyonganak!
S eljőnek egyenkint üdvözletedre,
Könyüzve borulnak dúlt kebeledre!...

Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 36. sz. febr. 13. szerda