2016. okt. 10.

Rónay György: A vándor érkezése


Berda József emlékére

Rövidnadrágom csupazsírpecsét, a cipőm enni kér, az
ingem ócska.
Megérkeztem kerted kiskapujához, tékozló fiad Berda
Jóska.

Vagyonom ugyan nem volt, amit tékozoljak, a tiéden
élősködtem szerényen.
Fűszerszámokat gyüjtögettem, szarvasgombát,
rókagombát meg tinorút a Nagykevélyen.

Nadrágzsebemben a zsebkendőm mellett, ujságpapírba
csomagolva
mindig volt egy kis erőspaprika, meg egy darab
szalonna,

évről évre puhább, mert ínyemben mind jobban ingott
már a pár fog,
s eveztek inkább már csak híg levekben, ezek a csorba,
lazuló lapátok;

azokban viszont csapkodtak vitézül, kivált kisüstiben, lett
légyen szilva, eper vagy boróka.
Így istápoltam gyöngeségemet, hogy ne kerüljek a
pokolra.

Mert sarkamban leselkedett a Sátán, s ha visszarúgtam,
lábikrámba tépett.
Ezért voltam többnyire ágyrajáró, akibe épp csak hálni
jár a lélek.

Mivelhogy adtál széles vállakat, jókora testet is meg
bendőt, melybe bőven fér az étel és ital,
de hozzá siratnivaló gyermeki gyöngeséget, és szívet,
mint a vaj.

Ezért ha vertek, vissza nem ütöttem, s odébb álltam
onnét, ahol nem láttak szívesen.
Hogy mennyit jár egy magamfajta vándor, míg végre
megpihen!

De én, Uram, én vándoroltam volna még, visszeres
lábbal, vaksi szemmel, feltört talppal,
s nevedben a végsőkig tiltakoztam, mikor hitvány
odumban megjelent az Angyal.

Bújtam volna nyüszítve ágy alá, mint villámtól rettegő
kuvaszok.
Csakhogy nem volt rá érkezésem, olyan hirtelen
lecsapott.

Akkor rémülten fölugrottam, futottam egyenesen ide
hozzád, s bekiáltok a kiskapun szorongva:
végy be Jammes testvér szamaraival engem is a
paradicsomba.


Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése