2016. okt. 7.

Rónay György: Máriasiralom



Szelíd voltam, mint a galamb,
és okos voltam, mint a kígyó;
mégis elhagyott boldogító
irgalmad engem, Uram Isten.

Nem tudtam, mi a siralom,
s most siralom tudója lettem.
Gyászba borult az ég felettem,
s csak a könnyeim záporoznak.

Fehér fényű csillagaim
sötét felhőkben bujdokolnak.
Új kínoktól nehéz a holnap,
s a mának sincs reménye többé.

Szegény lelkem kettészakadt,
egy fele más felére támad,
és vége nincsen e tusának;
vérem ennen szivemre csordul.

Roskadó, lassú léptemet
elkerüli messze a béke.
Nincs bánatomnak menedéke.
Árnyékom lett az örök sírás.

Mit ér immár az életem?
Lettem saját keservem árnya,
virágát vesztett törzsnek ága,
s halálig vigasztalhatatlan.

Árva vagyok, mint a galamb,
és baráttalan, mint a kígyó.
Ó szánj meg engem, boldogító
éjszakája a sötét sírnak...

Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése