2016. okt. 9.

Rónay György: Kövek és kenyerek



Állj meg állj meg állj meg kiáltoztak
a vakok süketek bénák nyavalyatörősek
állj meg állj meg állj! álltak az út mentén kiabáltak
verték bottal a földet mankókkal hadonásztak
mert Jézus jött az úton előtte pendelyes
gyerekek zsivajogtak mellette csöndesen
a Tizenkettő lépkedett s mögötte ment a nép.

Állj meg állj meg! sírt a sok nyomorék a nyomor
mocskos tengere habzott két lihegő
szolga cipelte a lépcsőn a háza lapos tetejére
az inaszakadtat
állj meg
a pálmafák
csipkés lombja vonaglott
állj meg
az inaszakadt
bottal verte a szolgákat szeme vérben
forgott El ne haladj míg föl nem érek El ne
haladj míg föl nem érek! üvöltött
s verte a szolgákat már látta a népet a szolgák
izzadtak már látta a pendelyesen loholó
kölyköket és kiabált Jaj el ne haladj míg
föl nem érek! s már látta a vak szemeket
már látta a koldusokat meg a bénákat s a vadul
hullámzó tömeget
Nézz ránk s látni fogunk
nézz ránk s járni fogunk és nézz ránk és a fülünk
hallani fog!
Tülekedve előre rohantak
Jézus jött az úton
Állj meg állj meg állj meg!
És Jézus megállt
és rájuk nézett
és meggyógyultak.

Ó mi ez a fényesség mondta a vak ó mi ez az édes
zengedezés ez a lágy zsongás ez a mennyei dallam
szólt a süket Hang! mondta a vak Fény!
szólt a süket Hang Fény Ragyogás Zene
sírta a vak s nevetett s ragyogott
Ó Hang Hang
Hang kacagott a süket
s a béna kezét tapogatva tűrt a előre Föld Föld Föld dadogott és
nézte a földet amint ruganyos dobogással
dobban a lépte alatt
A ház tetején leborult a
kőre az inaszakadt Ó járok élek!
Jézus
állt a tömeg közepén az öröm közepén
szomorúan
nézte a messzi hegyet lágy szél borzolta a csúcson
a kékes olajfák lombját
Béke tinéktek
mondta s a nép elnémult Béke tinéktek
boldogok
Aztán intett s mind odagyűltek
mind a vakok bénák süketek sánták eszelősek
az inaszakadt fölállt füléhez emelte kezét
hogy jobban halljon.
És Jézus Béke tinéktek
mondta harmadszor is. De én jaj a béke fölött
már látom a visszavonást a halál jön
lassan a dombokon át jön a lombokon át jön
lassan a vér a halál jön a kín a kereszt íme mondom
néktek a kínok kínja közelget a kínok
kínja közelget
A nép némán állt
Emberek ó ti
boldogok itt látók hallók rohanók ha csak egy csöpp
vért vállalna csak egy csöpp vért aki lát aki hall és
jár ha csak egyet a homlokomat véresre hasító
tüskékből ha csak egy sóhajt ha csak egyet az ostor
durva csapásaiból
S ők mind konokul gyanakodva
hátráltak
ha csak egy könnyet ha csak egy csöpp
vért vagy epét s ecetet
S elosonva a házak
közt iszkoltak a sánták és süketek vakok és eszelősök
bénák és dadogók és nem volt már körülötte
senki az inaszakadt leszaladt a tetőről
pincéjébe lapult s egy sűrű sövény dús
zöldje mögött sunyin és tolakodva kuporgott
mind a Tizenkettő.
Jézus szeme könnyes volt
lehanyatlott
karja körülnézett s meglátta a Férfit A többi
elmenekült ez az egy ott állt ez az egy aki tudta
róla hogy isten és nem akarta hogy ő legyen Isten
ez az egy ott állt komoran
Íme mondta
járnak a bénák fölkel az inaszakadt
poklosok épek lát aki vak volt hall a süket s nem
szomjas a szomjúhozó nem pusztul el éhen az éhes
Íme
nevetve mutatta a néptelen utat
a boldog
nép a te néped!
S ott lopakodtak a kertek
alján mint a silány kis tolvajok
Éhes
vagy s ki ad enned a szívüket ennéd s ők ime kő kő
mondják nézd a szivünket kő csupa kő nincs
szivünk kő a szivünk ne harapj bele kő csak
kő kiköpöd nincs íze a vérünk ó a mi vérünk
lúg ne is ízleld lúg ez a vér megmarja a szádat
lúg és íme itt a te néped kő csupa kő kő
edd a követ
nevetett
hát edd a követ csupa kő kő
KŐ KŐ KŐ
noha Istennek fia vagy
csupa KŐ KŐ
hát változtasd a köveket kenyerekké!
változtasd a köveket kenyerekké!
VÁLTOZTASD A KÖVEKET KENYEREKKÉ!!!

Nem
mondta Jézus fáradtan
Minek
mondta Jézus csüggedten
Távozz Sátán
mondta Jézus szomorúan
NEM VÁLTOZTATOM
A KÖVEKET KENYEREKKÉ.

Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.