2016. okt. 7.

Rónay György: Jeruzsálem pusztulása



Itt állok ajtód előtt és kopogok – szólt az Úr
s állt az ajtó előtt és kopogott Jeruzsálem
minden ajtaja zárva volt az Úr hiába zörgetett
s könyörgött ajtók szívek házak ablakok
minden zárva volt.
Kopogtatott s már pattogott
a jégeső kopogtatott kiáltozott és ökleit
véresre verte minden ajtó zárva volt
hát sírni kezdett: Város a látogatás
ideje eljött itt vagyok kopogtatok
s nem nyittatik meg! látom már a pusztulást
nem marad kő kövön halljátok? Jönnek a
sasok karmuk rí a kisded döghalál
és enni kér
és látta már a Dúvadot
s az ekrazit poklát.
A város lüktetett
nem ért rá ajtót nyitni néki alkudott
a Város Véne épp eladta templomát
nem ért rá senki vad suhancok reszkető
nőket tereltek géppisztollyal a Dunán
hullák lebegtek vért szivárgó vak szemű
hullák mint puffadt csónakok.
Kopogtatok
szólt még utólszor.
Házakat raboltak a
poroszlók jött a Háború.
Kopogtatott
s elfödte arcát.
Éj vad éj vak éj vadul
s vakon hömpölygő véres éj!
A Háború
kopogtatott és zárak hulltak és falak
zuhantak házak dőltek össze istenek
vinnyogtak és kifordult szemmel a dögök
közé omlottak kóc belükkel.
Éj vad éj
vak éj halálos éj!
Kopogtatott a rőt
romok alatt a bunker börtönébe zárt
fuldokló nép de minden ajtó zárva volt
minden kijárat zárva volt az utakon
golyók sziszegtek fönn az égen lángoló
kardokkal üzték a haragvó angyalok
a kárhozottak lelkeit –
Júdás ezüst
pénzét harminc ezüstjét szórva robbanó
rakéták metsző lángja közt rohant nyakán
kötéllel
s fújt a téli szél fütyült a hó
megettek minden patkányt minden csecsemőt
lerágták önnön karjukat és combjukat
s megfagytak és megégtek és meghaltak és
nem maradt kő kövön.
Amint megmondatott.

Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése