Jártam
tilosod útjain,
s
lejártam térdig most a lábam
jó
ösvényeden, s hasztalan,
mert
rogyadoznak inaim.
Béremet
mind eltékozoltam,
roptam,
míg a sarkam levásott,
s
épp csak annyi erőm maradt,
hogy
házadig elvonszolódjam.
Mihaszna
szolgád, gaz cseléded,
itt
ülök az ajtód előtt,
s
faragják már a botokat
vad
hajdúid, a szenvedések.
Deresre
vonnak, élve ölnek.
Nem
jajgatok. Megérdemeltem.
Csak
te légy irgalmas nekem,
ha
csontjaim majd összetörnek.
Forrás:
Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó
1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése