2016. okt. 7.

Petrőczi Kata Szidónia (1662-1708): Panaszolkodásimnak sok ínségébűl…



Panaszolkodásimnak sok ínségébűl,
Kiáltok, Úr Isten, bűn setétségébűl,
Vétkeimnek igen, dohos örvényébűl
Szabadíts, kérlek, meg a bűn tömlöcébűl.

Ez bűnökkel megtölt, keserves lelkemnek,
Kárhozat kínjátúl rettegő szívemnek
Te adhatsz jó írat bűzhödt sebeimnek,
Légy megbocsátója, kérlek, bűneimnek.

Terhe, íme, mint nyom, jaj, sok vétkeimnek,
Nevekedik árja az én félelmemnek,
Árad erős habja keserűségemnek,
Emészt szörnyű kínja bűnöm fekélyének.

Rettenetes kétség szélin tántorgónak,
Segedelmet, Uram, csak tőled várónak,
Mennyei hazáját szívből óhajtónak,
Légy kegyelmes, Uram, bűnös szolgálódnak.

Ördög kötelével kötözött rab vagyok,
Bűnnek tömlöcébűl, Uram, hozzád vágyok,
Jaj, ne hagyj elvesznem, mert bűneim nagyok,
Lám, kezed munkája és férgecskéd vagyok.

Csak a te jó voltod segített Dávidnak,
Tömlöcbe jajgató Manasses királynak,
Segedelmek voltál, Úr Jézus, sokoknak,
Engedd, hogy számokba lehessek azoknak.

Zokogó siralmim kegyes füleidbe
Jussanak, oh, uram, színed eleibe,
Jaj, ne hagyj elvesznem az én bűneimbe,
Lám, nincs semmi hiba kegyelmességedbe.

Ím, látod, senkibe nincsen reménségem,
Világba nem lehet nékem segítségem,
Mert sok az én vétkem, nem lehet mentségem,
Te szent véred által lehet üdvösségem.

Keserves lelkemet a te szent nevedért,
Mosd meg bűneimbűl kiontott víredért,
Ne vess kárhozatra kínos halálodért,
Értem is megholtál, bűnös szolgálódért.

Az te eltévedett gyenge juhocskádot,
Keres fel, Úr Jézus, mutasd jó voltodot,
Az te jobb kezeddel nyújtsd irgalmadot,
Jaj, kétségben esni ne hadd szolgálódot.

Te nem örülsz, Uram, az én halálomnak,
Kérlek, tény eleget tött fogadásodnak,
Ha hozzád megtérek, nem adsz kárhozatnak
Elnyelni s torkába esnem a Sátánnak.

Azért segítségül, uram Jézus, hílak,
Vétkemet utálván tégedet óhajtlak,
Meggyógyításomra, édes Jézus, várlak,
Hiszem, megsegítesz, mert szívbűl óhajtlak.

Szerelmes Jézusom, én orvoslásomra
Ne késsél, de jöjj el én gyógyításomra,
Szent nevedért tekints az én siralmimra,
Emlékezzél, kérlek, tött fogadásodra.

Igaz hitbűl nevedbe hogy ha mit kérek,
Az te jó voltodbúl mindeneket nyerek,
Ne irtózzál tőlem, noha bűnben élek,
Szent nevedért véreddel mosogass, s élek,

Drágalátos Jézus, csak tenéked éljek,
Híven szolgáljalak, senkitől ne féljek,
Valamit te utálsz, én mindent gyűlöljek,
Minden gonoszságot nagy távul kerüljek.

Oh, adj töredelmes, áhitatos lelket,
Bűnön siránkozó, buzgó, tiszta szívet,
penitenciára hajlott igaz kedvet,
Kérlek, Uram Jézus, hadd dicsírjem neved.

Nagy sok jó voltodért legyek hálaadó,
Hittel, szeretettel tehozzád állandó,
Bűnemet elhagyván csak téged szolgáló,
Az gonosz vétkeket mindenkor utáló.

Ily rút bűneimbűl szépen kitisztulván,
Sok gonoszságimbúl ismeg megújulván,
Éljek igazságba, csak téged imádván,
Tiszta szívből az te nagy nevedet áldván.

A több bűnösnek is példája lehessek,
Hogy Uram, tőled oly kegyelmet nyerhessek,
Holtom után véled, szép Jézus, élhessek,
Sok számú szenteddel mennybe örvendhessek.

Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.