Az
isten itt áll a hátam mögött
s
én megkerültem érte a világot
...........................................
...........................................
Négykézláb
másztam. Álló Istenem
lenézett
rám és nem emelt föl engem.
Ez
a szabadság adta értenem,
hogy
lesz még erő, lábraállni, bennem.
Ugy
segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett
láng, de nem lehetett hamva.
Ahány
igazság, annyi szeretet.
Ugy
van velem, hogy itt hagyott magamra.
Gyönge
a testem: óvja félelem!
De
én a párom mosolyogva várom,
mert
énvelem a hűség van jelen
az
üres űrben tántorgó világon.
Forrás:
Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó
1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése