2016. okt. 7.

Hajnal Anna: A Szövetség Urához



Rég megkötött szövetségünk,
eleinktől egyességünk,
kikhez harcos angyalok
vívni szálltak pallók szélén
s kiköszörült kardok élén
szikráztak fel kardalok:
újítsad meg szövetségünk!
erősítsd meg békességünk!
gyémántvárunk! ékességünk!
Árkos város
körülvettél,
elrejtettél,
ellenségtől
megmentettél.
Kapuidnál tavak vannak,
nyüzsgő halakkal csillannak,
s tükörképi ligetednek
rajtuk zölddel lengedeznek.

Hozzád futok, sír szomjam
vízeiddel oltogassam,
mint anyjához őzike,
meleg oldalához bujni,
tejes emlőihöz bujni,
kivüled más őriz-e?
Hagyd inyemen békességed,
tejként csorog kegyességed,
minden élő dicsér téged.
Cinkék, rigók
édes torka
dicsér sorba
hogy gyakorta
illenének angyalsorba!
Angyalok kemény királya,
lángból oszlop, víznek vára!
éhes ajkán édes manna!
szívem hozzád ne rohanna?

Nagy szőllőfürt! kinek nedve
enyhülést hoz bús inyemre,
gazdag inda! leveled
zöld lugasként nyári szélben
árnyat legyez tikkadt délben,
ki telne be teveled?
Szivem ittas mégis mohó,
hadd dicsérlek szomjaztató!
halálomig kivántató!
Édességed
mint az első
fényben eső
nyári eső,
Dávid ajkán mint a sípszó.
Te adod a kürt erőit,
nagy falaknak ledöntőit!
mint Jerichó idejében,
tégy igazat teljességben.

Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.