Dsida Jenő: Ne haragudj!

Uram, ki vagy az örök Lényeg,

ne haragudj, ha újra felszáll

egy vallomásos szürke ének!

Uram, nekem már hullt a lombom,

hát felgyujtottam a Nagyerdőt.

Ég. Majd elalszik. El nem oltom.

Uram-Istenem, aki végett

álmosan is mennem muszáj:

Én unom már a fényességet!

Uram, fáradt napok után

nem tudnád megmondani nékem

hogy minek sír az Édesanyám?

Uram, álmok lengnek előttem.

Selyem-paplan alá bujok

patyolat-fehér lepedőben.

Uram, szabad álmodni szépet,

úgy-e szabad, úgy-e szabad,

ha már az erdő le is égett?

Már csak egy fáklya fénye hull...

Mért nem hagyod, hogy angyalod

földnek fordítsa szótlanul?

Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.