2016. okt. 7.

Babits Mihály: Dániel éneke





Mégis megemlékeztél rólam, Isten

és azokat, akik téged kerestek,

akik téged szeretnek, megtaláltad.



Ifjú próféták üstökét ragadva

elhoztad babilóni ketrecemhez

a fügét és a datolyát kezökben.



Hirdesd azért, világosság, sötétség,

az Urat! Hirdesd, pusztaság, folyóvíz

s bölcs cethalak és minden vízben-úszók!



Adjatok nékem szurkot, faggyat és szőrt:

fegyver nélkül megölöm én a sárkányt,

a cifra szörnyet, aki nektek isten.



De az oroszlánt nem bántom, ki engem

nem bánt. Estére visszatérek hozzá

s vad teste bundás melegében alszom.



Hallom majd nagy szivét dobogni; a föld

vele dobog, s az ég is; - én meg alszom

ringatva, mint az Istencsecsemője.



Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.