Oszlik
lelkemnek barna gyásza:
Nagy,
fehér fényben jön az Isten,
Hogy
ellenségim leigázza.
Az
arcát még titkolja, rejti,
De
Nap-szemét nagy szánalommal
Most
már sokszor rajtam felejti.
És
hogyha néha-néha győzök,
Ő
járt, az Isten járt előttem,
Kivonta
kardját megelőzött.
Hallom,
ahogy lelkemben lépked
S
az ő bús „Ádám, hol vagy?”-ára
Felelnek
hangos szívverések.
Szívemben
már őt megtaláltam,
Megtaláltam
és megöleltem
S
egyek leszünk mi a halálban.
Forrás:
Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó
1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése