A hitújítási mozgalmak Veresmarti szülőföldén és ifjúságában. – Sztárai
Mihály reformátori működése. Énekei, színjátékai befolyása Veresmartira. – A
herczegszőlősi zsinat. Veresmarti neveltetése. A tolnai főiskola. Tanítói. Az
ottani hitvitatkozások. Tanulótársai.
Veresmarti
szülőföldén már akkor Kálvin hitfelekezete majdnem kizárólag uralkodott. Csak
hallásból tudhatott meg valamit a pápisták felől, mint beszéli, és távolabb
helyekre kellett hazájából mennie, hogy csak néhány kevés pápistákat is,
úgymond, találhasson.
Az Al-Duna vidéke
Tolnától lefelé a Dráváig a hitújításnak egyik első és termékeny földje vala.
A török hadaknak az
Al-Duna melléke rendes, nyílt egyenes útja volt az országba. Itt Mohács térein
vívták hazánk földjén az első nagy győzelmet. A török dúlások és pusztítások is
erre kezdődtek. Majd a tartós török uralom és végleges hódoltság is az ország
ezen vidékét érte legelőször.
Már az első roham
alatt elpusztult számos helysége és temploma, püspöksége és káptalana,
plébániája és monostora. Azt is, ami újra felszedkőzhetett és helyreállani
igyekezett, ismét megakasztá a vidék végleges török hódoltsága, mely a
hitújításnak minden irányban kedvezett. Megszakítva a régi viszonyokat, nemcsak
zavart állapotokat és bizonytalan helyzetet okozott, de még tettlegesen is
pártolva előmozdította a gyakran részére állott hitújítást.
Ennek védszárnyai
alatt a hitújítás itt már jókor lép fel s hamar foglal tért. – Midőn 1543 után
az állandó török uralom Baranyában és vidékén magát teljesen befészkelte, a következő
évben már azonnal megkezdhette itt Sztárai Mihály is, a legtevékenyebb és
legtehetségesebb reformátorok egyike a hitújítást.
Sztárai az új tan
terjesztésében éppen oly bátor, merész s erőszakos volt, mint ügyes és
leleményes. A kitűnő tehetségű szellemes ember úgy látszik, kiváló nevelésben
is részesült. Kétségtelenül még mint a katholika vallás híve tanult a páduai
egyetemen; hová akkor főpapjaink kitűnőbb növendékeiket küldötték, és hol
főuraink közül többen tanultak. Így nyerhette Sztárai is itt, mint valamelyik
főpap vagy főúr pártfogoltja, magasabb neveltetését, tudományos és irodalmi,
sőt zenészeti kiképeztetését. Mert később termékeny, könnyű népies íróvá s
alkalmi verselővé lőn. Emellett kedvesen hallott szép hangú énekes, zenész és
hangszerző volt. Ezen kiváló tehetségei azután reformátori tevékenységében
valóban csodálatosan vetekedtek fortélyai és merényletei sikerével.
Hitújítói működését
mindjárt hazájában, Baranyában, Laskón, Veresmart mellett kezdé, mint
prédikátor, hol később Veresmarti Illés volt, mint említők, utóda a prédikátorságban
és baranyai superintendenségben.
A közel fekvő
helységeket csakhamar megnyerve az új tannak, ennek most oly nagyobb mérvű
terjesztését tervezte, hogy több hozzá szegődött társával egyesülve, valóságos
hadjáratot indított; neki menve, mint verseiben énekli:
Istenben való jó
reménységben,
Tar papokkal való
nagy ütközetben,
az egész vidék
reformálásának.
A merénylet teljesen
sikerült. Az egész vidéket meghódítván a hitújításnak, azokat, kik ellenállani
merészeltek, kiűzte túl a Dunán és Tiszán, a Dráván és Száván, hajtva és
üldözve őket; és mint leveleiben maga költői fellengős szólamokkal írja, hogy
még a Sauromatákon s a jeges Kaukazuson is túl hajtja vala őket.
Segítette-e térítési
hadjáratában már tettleg a török is talán, mint később Tolnán? Vagy hogy a
hitújításhoz szegődött valamely főúr patrónusa vagy fautora, mint ezeket a hitújítók
akkor nevezték, kiknek fegyveres csapatai kényszerítésével is történtek gyakran
az ily egész vidékek tömeges áttérései, többé mindezt biztossággal nem tudjuk
ugyan; miután a fentebbi adatokat is csak saját leveleiből és hívei
feljegyzéséből ismerjük. Sztárai azonban ezen sikerei által vérszemet kapva,
áttört a Dráván is. Itt Valpón a Valkó- vagy Vukováron olyan zsinatot tartott,
hogy az általa ekkor rendezett csatában vagy üldözésben, mint maga dicsekszik,
alig menekülhetett meg egy-két pap, kiket az asszonyok teknőkre ülve, ezek alá
bujtatva rejtettek el üldözőik elől. sokáig szólt még felőle mint példabeszéd
vagy népdal:
Pap van a teknőnek
alatta,
Három asszony ül
rajta.
Annyira félelmes
lett, ő már csak titokban lappanghatott elleneire nézve, hogy alattomosan
életére leskelődtek volna. Mire észrevette, új fortéllyal játszotta ki őket.
Este, ha észrevette a rá leselkedőket, nem mervén a házból kilépni, karóra
szúrt tököt, mely kopasz fejéhez hasonlított, dugott ki az ajtón, kísértgetve
vele rá leskelődő ellenségeit. A csel sikerült. Többször feje helyett ütötték
volna a tököt. Mire hívei is felbuzdulva csoportosan őrzötték házát.
Éppen így tudta
magához édesgetni és csábítani a népet és tömegeket.
Majd kellemteljes,
magas, átható s érces hangja énekével gyönyörködtette ájtatos híveit s
hallgatóit, amint az általa írt szent énekeket, magyarra fordított s átírt
zsoltárokat saját szerzeményű dallamai szerint éneklé az isteni tisztelet
közben.* (* Alta et sonora simulvoce in
modulando praeditus erat, eleganti quadam et suavi harmonia utpote gnarus
musicae cantillabat, quo dulei modulamine pelliciebantur homines. Lampe. Hist.
eccles. reform. 662. lap.) Nyilván ebben Kálvin újabb példáját követte, ki
akkor felekezetének általa oly rideggé tett isteni tiszteletébe behozta ismét
az éneket; s a komoran egyhangú imát és tanítást énekkel váltakozva igyekezett
vonzóbbá tenni. Sztárai is most hasonlón
gyönyörködtetve s áhítatosságra gerjesztve mindenfelől maga köré csődíté a
népet, kik messziről jövének hallgatni az addig nem hallott új szép áhítatos
magyar énekeket; valamint kétségtelenül hatásos, élnék s izgatóegyházi
beszédeit.* (* Lampe i. h. 103 és 662.)
Majd játékszíneket
is rendezett és állított fel az alkalmilag összecsődült népnek vásárok,
ünnepek, búcsúk vagy más sokadalmak alkalmával.
Ezekben az e célra
általa készített színdarabokat játszotta, melyekben a katholika vallást és
papokat nevetségessé téve és gúny tárgyává állítva, megvetést és gyűlöletet igyekezett
ellenök gerjeszteni. színdarabjainak alakjai: olajos, tarfejű, pilises kopaszra
borotvált barátok és papok, mint csalók és buták állítva elő, kik lókörömre
nyírt hajjal, úgy mond hájas bréviárt hordanak, a szentség felét ellopják (az
egy szín alatt való vétellel), és kiknek ezzel azután leginkább nőtlenségét
ostorozza, szidalmazza és gúnyolja. Ellenökben az általok elcsábított együgyű
híveik állanak, kétkedve az újítók bölcsességében és igazságában, melyet
eleinte sehogy sem akarnak megérteni, de kik az új hitre tértek által, majd
erre felvilágosíttatnak. emellett olvashatók azután közben a kegyeletes
prológusok és epilógusok, az elő- és zárszók az újhit igazságáról, az
expositiók, elbeszélések, buzdítások az új hit elfogadására. Melyek mögött már maga
áll a szerző Sztárai, és beszél gyakran a tökfejű Salamon bátya, mint színdarabjai ezen
alakját nevezi.* (* Ezen színművei már
akkor 1550 és 1560. kiadva: Comoedia lepidissima de sacerdotio. Az igaz
papságnak tüköre. Ajánlva Huszár Gál kiadó által a selmeczi, körmöczi és
beszterczebányai bölcs tanácsnak, melyeket e szerint akkor nemcsak a
reformatio, de a magyar színdarabok és irodalom is érdekeltek. Többi törekedéseit
lásd Toldynál Adalékok. Sztárai ismeretlen színdarabjai 13.)
Amily jámbor és kegyes, ájtatos és szívhez szóló gyakran
Sztárai zsoltáraiban, énekei- s költeményeiben; oly éles, durva és pórias ezen
gúnyjátékaiban.
De valamint Sztárai térítgetései és verses munkái, szent
énekei és zsoltárai, elbeszélő epikai költeményei, melyeket vallásfelekezete és
hívei számára írt, mint például sz. Athanazius életét versekben, melyben saját
viszontagságait veti össze sz. Athanázéval, s a munkát híveinek ajánlja, már
akkor általa kiadva, legmélyebb hatással voltak közönségére: úgy kétségtelenül
színdarabjai is. Mindannyi, amint az élet, a nép és felekezete számára volt
készítve és számítva, s egyaránt életből véve, nem mulaszthatta el hatását.
És nem mulasztotta el valóban a hatást Veresmartira sem.
Nemcsak a Sztárai által hazájában terjesztett és megalapított hitújításnak lett
híve s örököse ő és családja; hanem naponkint énekelte már azon sz. énekeket és
zsoltárokat is az egyházban, melyeket Sztárai írt, magyarított, átdolgozott
vagy szerzett, és melyek dallamai is az ő szerzeményei voltak. ezek mint ismeretes,
a magyar kálvin-felekezetűek egyházaiban általánosan felvéve, mintegy
liturgiai, kánoni könyvek, a legújabb időkig használatban lévén énekeltettek
századokon át istentiszteleteik alkalmával.* (* Toldy Adalék 6. Magyar költők 43.)
Ezeket énekelte Veresmarti is oly meghatva s
elérzékenyülve általok, mármint gyermek az egyházban, hogy mint mondja, sokszor
könnyhullatásra fakaszták őt. Sztárainak vallási elbeszélő költeményeit
olvasva, - mint: Az igaz keresztényeknek kevés számokról, háborúságokról és győzelmekről
és az hitleneknek koronként való sokaságáról, jó szerencséjökről és
veszedelmökről; - Szenírásból mostan szerzetett ének szent Illésnek és Achab
királynak idejében lett dolgokból, melyek e mostani dolgokoz igen hasonlatosak;
- vagy sz. Athanasiusának a hitért való szenvedését és viszontagságait, - ezek
ragadhatták meg Veresmarti lelkét annyira, hogy neki is eszményévé és forró
vágyává lőn később küzdeni és szenvedni vallásáért, üldözni annak elleneit.
De nem maradtak rá hatás nélkül Sztárai színdarabjai sem.
Ezek lázíthatták fel őt is azon mély gyűlöletre, mellyel a katholikusok ellen
viseltettett, ezekből meríthette már korán azon durva kifakadásokat és
sértegetéseket, melyekkel őket egyházi beszédeiben, mint prédikátor illette, s
melyek irmelyi prédikátorsága korában oly végzetesekké lőnek, mint maga
beszéli, rá nézve s egész jövő életére.
Iratain is meglátszik még Sztárai ezen hatása buzgalmi
nyilatkozataiban úgy, mint gúnyos éles kifakadásaiban; sőt még iratai formáján,
munkái alakján is. Hasonlón dialogizálva, párbeszédekben adja ő is, mint
Sztárai, színjátékait, egyik munkája az „Intő és tanító levél” e nemű népiesebb
részleteit, melyekben a föllépő személyek is ily népies alakok, mint
Sztárainál: a pap, a bíró, a prédikátor, az iskolamester, Péter Deák, a
főember, a katholikus és más, szerinte tévelygésben lévő hallgatók, kik azután
egymásnak szintén hosszú tanúságokat beszélnek és felvilágosításokat adnak az
igazi papságról, az igazi tanítókról stb., valamint már láttuk, hogy Sztárai is
hasonlón: az „Igazi papság tükörének” nevezi színjátéka címét, - ámbár
Veresmarti tárgya is jóval emelkedettebb, hangja is hasonlíthatatlanul
illedelmesebb Sztárai játékai párbeszédeinél; de azután természetesen jóval
alább marad ezeknél elevensége s a népéletből vett képek s mondatok
közvetlenségének s élcességnek hiánya miatt is.
ezen összefüggésben megvilágítva észrevehetők s láthatók
még talán kis irodalmunk homályos történetében is az e nemű kölcsönös hatások
és viszonyok, melyek között az szakadozva fejlődött.
Mire Sztárai itt Veresmarti szülőföldén a hitújítást
bevégezte, a mozgalmas és nyugtalan vándortérítő egy és máshelyt megfordulva és
tartózkodva reformátori működését újra a Duna mentében föllebb Tolnára tette át,
hol az Veresmartira később nem kisebb befolyást gyakorolt, mint előbb
hazájában, Baranyában.
Az itteni Felsővidék és különösen Tolna jóval erősebben és
tovább tartotta magát vallásában. Sztárai előbb Eszéki Szigeti Imrét küldötte
oda, ki nemrég jött a wittenbergi iskolából haza, és Sztárainak mindjárt az
alsó baranyai vidéken még úgy látszik, legtovább ellenállt Veresmart
térítésében segítségére volt 1549-ben. Még
azon évben megkísérté Tolnán is hirdetni az új tant. Eleinte, mint tudósít,
kevés sikerrel, de később a török pasának és kádinak pártfogásával Isten,
úgymond, csodálatosan megsegítette munkáját.
A tolnai bíró hasztalan járt Budán a pasánál követségben ajándékkal is,
hogy az izgató új térítőket nyakáról csak lerázhassa. Mivel ez nem sikerült, a
nép megválasztotta még a bíróhoz újabb követtársul Erdélyi Józsa domonkos-rendű
barátot is, ki akkorában a város plebánosságát viselte. Esdekeltek, ajándékot
adtak a pasának, kérve, hogy az új tanítót kivégezhessék, vagy legalább csak a
városhatárára kitehessék. A pasa fejvesztéssel fenyegetve őket felelt és
szigorún meghagyta, hogy a Luther által úgymond feltalált tanítást szabadon
lehessen hirdetni.
- Mert így nevezi vala a pasa, mond Szigeti, panaszosan az
evangéliom tanát. A török táborban levő olasz, dalmát kereskedők hasztalan
vetették magokat közbe, a Tolnán lakó számos beköltözött olasz kereskedők s
iparos lakosok és polgárok kétségtelenül az okmányaink által úgynevezett
hospites latini, olasz vendégpolgárok, olasz ajkú nemzetbélieik ügyében.
A pasa határozatára a város nagy templomát meg kellett
osztaniok. Egyik felében a katholika, a másikban az új hit követői tartották
isteni tiszteletöket; mint ez akkor a hitújítás kezdetén rendesen másutt is:
Nagykőrösön, Pécsett, Csötörtökön stb. gyakori eset volt.* (* Nagykőrösi Krónika Ballától 13. – Pécsett az
ariánusokkal oszták meg így. Annuae Lit. Soc. Jesu 1612. 192. Lásd Ipolyi
Csallóközi Műemlékek 59. stb.) Rendesen a régi félköríves román vagy a
későbbi gót csúcsíves ízlésben épült kettős vagy hármas hajójú templomok egyik
hajóját elfoglalva, agy egy ily új hajót az elébbi templomhoz építve osztoztak
meg akkor egymástól elválva a felekezetek templomaikon; kényszeríttetve
többnyire a hatalmasabb, erősebb, számosabb felekezet pártja által.
Józsa barát Tolnán még egy ideig ugyan erősen tartotta
magát híveivel az úm felekezet követői ellen. Küzdött velök, vitázott Szigetivel
s a segélyére odajött Sztáraival. Egyre szónokolt ő is, mint ezek, és hasonlóan
prédikátornak és pásztornak nevezte magát.*
(* Akkor egyébiránt a hitújítás
kezdetén rendesen éltek ezen címeikkel, különösen a városokban a kath. papok
is, hol a prédikátori egyház-szónoki állás a plébánositól és más káplánokétól
elkülönzött volt, az illetők magokat
verbi divini ministernek és prédikátornak is címezték, úgy, mint később a
protestáns papok. Lásd Ipolyi Beszterczebánya története.) Jó iskolát
tartott; újon beszerzett könyvekkel, classicusokkal és szent atyákkal látta el.
Mind hasztalan. A török pártfogás ellenében nem bírt többé felvergődni.
Mindinkább engednie, hátravonulnia kellett. A katholikusok nemsokára
kivettettek már a nagy templomnak eddig nekik fennhagyott fele részéből is. A
városon kívül álló sz. Bertalan kápolnába szorultak, hol a híven maradt néhány
magyar katholikus család a hasonhitű olasz kereskedő polgárság családjaival még
egy ideig együtt temetkezhetett.* (* Lampe
i. h. 667-9.)
Ezzel a hitújítás a Duna itteni felsőbb vidékén is már a
XVI. század közepe után nemsokára be volt végezve. És húsz év múlva mintegy
Veresmarti születése korában már teljes virágzásban vala Tolnában úgy, mint
Baranyában, hogy ő a katholikusokat valóban csakis szóbeszédből ismerhette.
Születése után mintegy négy évvel 1576. tartatott, mint
említettük, Veresmarti Illés ottani prédikátor és baranyai superintendens
elnöklete alatt a herczegszőlősi zsinat; melyben már 40 egyház-gyülekezet
képviselője és papja jelent meg. E zsinaton a bevégzett hitújítás folytán a
kálvin-felekezeti helvét hitvallás fogadtatott el véglegesen. Határozataiban
ezen felekezet tételei állíttatnak fel a katholikus hittannak ezekkel
ellentétben gunyorosan és kárhoztatólag jelzett egyes néhány tancikke és
szertartása ellenében, míg a többi egyszerűn átvétetett vagy megtartatott. A
vallás fejéül egyedül Istent ismerik el, úgymond, s a világ minden egyéb
hatalmai elvettetnek. Meghagyatik különösen a gyermekek katheketikai oktatása.
Minden vasárnap két, hétközben pedig egy beszéd tartandó. Minden hat hónapban
összeül a zsinat, mely a határozatok megtartására felügyel stb.* (* A zsinat határozatai latin
nyelven és Siklósi fordításában magyarul is, Huszár Gál által kiadattak már
akkor Pápán 1577.)
Veresmarti Mihály
tehát gyermekkorától fogva ez irányban nyerte vallási neveltetését. Előbb
otthon, mint említi, iskolamesterétől tanult. Majd a már felserdült ifjú
mintegy 16 éves korában a tolnai felsőbb tanodába jutott.
Tolnának már akkor
és még régebben a hitújítás előtt is nevezetes iskolája volt. A város a régi
római Altinum helyén, a Duna mentében, hazánk e régi classicus földén állott,
hol az egykori virágzó római telepek alapján a magyar középkorban számos
monostor és népes város épült. Földvár és Paks, Madocsa és Tolna, Szekszárd és
Bátaszék, Czikador és Bodrogmonostor, Báta és Bátmonostor a tanodák és művészetnek,
az ipar és kereskedésnek itt nevezetes telepei voltak, és már ekkor kiváló
virágzásnak indultak. A gyakori török pusztítás eleinte, azután pedig a hosszas
uralkodás is mindennek véget vetett. Emellett csak kevés tanoda és nem sokáig
élhetett. Túl azt egy sem élte.
Ezen kevesek egyike,
mely még legtovább tartotta fenn magát, sőt egy ideig nagyobb lendületet is
vett, a tolnai iskola volt. A XVI. század másik felén túl is, még a török
uralom s a hitújítás dacára a katholikus iskola is egy ideig fennállott.
Szigeti idejövet sokáig hasztalan törekedett azt az új hit számára elfoglalni.
Erdélyi Józsa, a dömés szerzetes plebános kemény vetélytárs volt. Nem csak
erősen fenntartotta ellenében iskoláját, hanem úgy látszik, újonnan is és
korszerűen rendezte. Budán még 1553-ban a pasánál követséggel s ajándékkal
jártában több új könyvet szerzett magának a törökök olasz-dalmát tábori
kereskedői által, kik azokat valószínűleg valamely budai monostor könyvtárából
vagy éppen Mátyás királyéból,a Corvinából szerezték meg, mint prédazsákmányt.
Köztök voltak Plátó munkái, Tertullián, sz. Ágoston és Hilarius iratai.
Az így könnyűszerrel
meg nem nyerhető katholikus iskola ellenében Szigeti is azután tanodát nyitott.
Ő is kért Wittenbergből új könyveket és pénzsegélyt. ennél is hathatósabb volt
azonban részére a török védelem és pártfogás segélye. Nemsokára a zaklatott
katholikus iskola nevendékeinek száma megapadt, az övéinek pedig már hatvanra
emelkedett. Tanítói is szaporodtak. Karancsi Mihályon kívül, ki 1546. fordul elő,
s valószínűleg ekkor még a katholikus iskola tanítója volt. Erdélyi Józsa
mellett, - ezen időből többen ismeretesek. 1550. körül Dombi Péter említtetik,
ki huszonkét éven át tanárkodott Tolnán. Az erélyes Sztárai Mihály tolnai
prédikátorsága korában azután a tanoda is új lendületet nyert. Mindinkább nagy
virágzásnak indult. Nevezetes könyvtára volt. A Wittenbergből küldött könyvek
mellett a katholikusok elűzésével Józsa szerzetestől elfoglalt szép könyvekkel
is nevekedett. Azután Veresmarti Illés fia, Gáspár, mire Tolnára jött tanárnak,
magával hozta atyja dús és becses könyvkészletét. A tanoda ezzel már oly
elsőrangú protestáns felekezeti iskolává lett, melyből a tanulók egyenesen a
németországi akadémiákba fölmehettek.
Midőn Veresmarti
Mihály 1588 körül feljött a tolnai tanodába, az éppen virágzása legszebb
korszakát élhette. Több nevezetes iskolamestere, igazgatója és tanára volt.
1573. Baranyai Barovius Fábián említtetik. 1575-ben a héber nyelvben kitűnően
jártas Tolnai Fabrici (valószínűleg Kovács) Bálint, 1581. Tulyok Ferenc, 1583 a
koszorúzott költő, poéta lanreatus: Kecskeméti Agricola (Szántó) János, 1586.
Szerafi Ferenc 1588. Katona Miklós, 1590.Tolnai Dávid neveztetnek. Majd ezután
még a század végéig ama Herczegszőlősi Veresmarti Gáspár, Siklósi Gáspár és
Petri Gyögy fordulnak elő mintegy 1595-ig; midőn végre az újabb török
hadjáratok által az iskola egészen elpusztult, s az utolsó tanár tanítványaival
Kecskemétre vonult.* (* Lampe i. h. 667.
Bartholomaeides memoris 42. 71. 80 s köv. – Frankl hazai és külföldi iskolázás
167.)
Midőn Veresmarti
1587 körül a tolnai iskolába fölment, valószínűleg az ezen idő tájt itt
említett tanárok alatt tanult. Ő azonban csak egy itteni tanárát említi
alkalmilag; akit éppen az itteni tanárok sorában eddig elfelejtettek úgy
látszik följegyezni, vagy csak nem jól, nem teljes nevével jegyezhették fel.
Ezen tanára Debreczeni Borégető Miklós volt, ki keresztnevénél és koránál fogva
talán azonos lehetne a tanárok sorában előbb említett Katona Miklóssal, s kinek
eszerint teljes neve: Debreczeni Borégető Katona Miklós volna. Úgy látszik 1587
körül, mely évnek elején még a wittenbergi egyetemen találjuk mint tanulót
beírva, jött Tolnára, s ekkor 1588-ban az akkor 16 esztendős Veresmarti Mihály
tanárai egyike volt.* (* Bartholomaeides i. h. 83 említett debreceni
Boregego Miklósa kétségtelenül azonos Veresmarti Borégetőjével.)
Felőle beszéli Veresmarti, szólván a hitvitákban való
fogásokról és elcsavarásokról: Nocilaus Borégető Witenbergus kalvinista
mesterünk Tolnán, a disputatióban efféle cigánkodásokat, mint valami fő
tudományt regulákkal tanítitta s íratta velünk, mintegy öt vagy hat árkus
papirosig.* (* Intő és tanító levél 217.)
Nyilván tehát Borégető Veresmartinak szónoklattani,
retorikai tanára volt, vagy a polémiát, hitvitatást tanította. Az utóbbi akkor
kétségtelenül fontos tantárgy volt, midőn a vitázó hitfelekezetek arra
fektették a fő súlyt, ki győzi le a másikat a napirenden levő irodalmi vagy
szóvitákban.
És Veresmarti is valóban kitűnő eredménnyel tanulhatta,
mint későbbi egész életén és írásban és szóval folytatott hitvitái tanúsítják.
Másképp is Veresmartinak már otthon és Tolnán egyaránt bő
alkalma volt ily vitákat hallani. Sőt valószínű, hogy ezekben akkor része is
lehetett.
Már Veresmarti Illés alatt nagy vitatkozás keletkezett
volt az alsó-baranyai kálvin-felekezetűek és sociniánusok vagy unitáriusok
között. Ezek vezére Alvinczi György Nagy-Harsányban ezen vitatkozásnál akkor
szomorú véget ért. Ellenfelei, a kálvinisták legyőzték és felakasztották. Mire
a török felhasználva az alkalmat, nagy sarcot s újévi adót vetett az egész
megyére.* (* Lampe i. h. 671.)
1588 körül, midőn Veresmarti Tolnán volt iskolában,
újra ott ütött ki a nagy vita a tolnai kálvinfelekezetűek s a pécsi ariánusok
vagy unitáriusok közt. A pécsiek Tolnán át jártak a híres földvári vásárokra.
Valószínűleg ott akkor már kezdék hintegetni kálvinfelekezeti szállásadóiknál
az újabb tant. Décsi Gáspár a tolnaiak prédikátora meghallván ezt, megtiltotta
híveinek, hogy szállást adjanak a Krisztus istenségét tagadó eretnekeknek. Ezek
csakugyan megtagadták a pécsiektől a vendégjogot. Senki sem merte az átutazó
pécsi embert szállásra fogadni. Ez akkor szokatlan nagy sértés és embertelenség
vala. A pécsi ariánusok Válaszkuti György prédikátoruk tanácsára küldöttséget
menesztettek Tolnára, és levélben is felhívták a tolnaiakat nyilvánosan
tartandó hitvitára. A tolnaiak a vitát visszautasították. Az iskola ifjúsága
azonban beleártotta magát. Ők intéztek választ levélben a pécsiekhez. Ezek
visszautasítják a tanulók durván s ocsmány szavakkal sértegető csúnya levelét,
melyet úgymond az iskola rájok írt. Elpanaszolják annak mocskos és itt
tisztességesen csakugyan nem könnyen ismételhető kifejezéseit. Mire végre a híres
Skaricza Máté fölveszi s megtartja velök az ismeretes vitát.* (* Tudom.
Gyűjtem. 1829.VI. 31.) – És Veresmarti Intő s tanító levél 156. részletesen
szól a pécsi ariánusok, a Krisztus istenségét tagadó és sz. Háromságot káromló
eretnekekről, úgymond, amint őket a kálvinisták is kieretnekezik. Nyilván neki
is része volt akkor már ifjúságában ezen a vitákban.
Veresmarti akkori tolnai iskolatársai közül ismerjük még Tolnai
Rasoris vagy Borbély Istvánt, később 1612 körül samarjai prédikátort, kit
irataiban közel földijének és régi igaz kálvinista tanulótársának nevez.
Hasonlón említi, mint laskai születésű földijét és régi társát: Bató Istvánt,
1619. körül Győr melletti pataházi prédikátort, ki kálvinistából úgymond
lutherré lett. Sőt nevez még egy Szerafi nevű prédikátort is, mint régibb
ismerősét, ki valószínűleg szintén a fennebb említett Szerafi, akkori tanító
ivadéka lehetett.* (* Megtér. hist. 175-6.
és 300.)
Forrás: Veresmarti Mihály XVII. századi magyar író élete és
munkái. Korrajz a hitújítás idejéből. Írta Ipolyi Arnold. Budapest, Szent
István Társulat 1875.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése