2016. szept. 17.

Veresmarti Mihály XVII. századi magyar író élete és munkái. Korrajz a hitújítás idejéből. II.



A hitújítási mozgalmak Veresmarti szülőföldén és ifjúságában. – Sztárai Mihály reformátori működése. Énekei, színjátékai befolyása Veresmartira. – A herczegszőlősi zsinat. Veresmarti neveltetése. A tolnai főiskola. Tanítói. Az ottani hitvitatkozások. Tanulótársai.

Veresmarti szülőföldén már akkor Kálvin hitfelekezete majdnem kizárólag uralkodott. Csak hallásból tudhatott meg valamit a pápisták felől, mint beszéli, és távolabb helyekre kellett hazájából mennie, hogy csak néhány kevés pápistákat is, úgymond, találhasson.

Az Al-Duna vidéke Tolnától lefelé a Dráváig a hitújításnak egyik első és termékeny földje vala.

A török hadaknak az Al-Duna melléke rendes, nyílt egyenes útja volt az országba. Itt Mohács térein vívták hazánk földjén az első nagy győzelmet. A török dúlások és pusztítások is erre kezdődtek. Majd a tartós török uralom és végleges hódoltság is az ország ezen vidékét érte legelőször.

Már az első roham alatt elpusztult számos helysége és temploma, püspöksége és káptalana, plébániája és monostora. Azt is, ami újra felszedkőzhetett és helyreállani igyekezett, ismét megakasztá a vidék végleges török hódoltsága, mely a hitújításnak minden irányban kedvezett. Megszakítva a régi viszonyokat, nemcsak zavart állapotokat és bizonytalan helyzetet okozott, de még tettlegesen is pártolva előmozdította a gyakran részére állott hitújítást.

Ennek védszárnyai alatt a hitújítás itt már jókor lép fel s hamar foglal tért. – Midőn 1543 után az állandó török uralom Baranyában és vidékén magát teljesen befészkelte, a következő évben már azonnal megkezdhette itt Sztárai Mihály is, a legtevékenyebb és legtehetségesebb reformátorok egyike a hitújítást.

Sztárai az új tan terjesztésében éppen oly bátor, merész s erőszakos volt, mint ügyes és leleményes. A kitűnő tehetségű szellemes ember úgy látszik, kiváló nevelésben is részesült. Kétségtelenül még mint a katholika vallás híve tanult a páduai egyetemen; hová akkor főpapjaink kitűnőbb növendékeiket küldötték, és hol főuraink közül többen tanultak. Így nyerhette Sztárai is itt, mint valamelyik főpap vagy főúr pártfogoltja, magasabb neveltetését, tudományos és irodalmi, sőt zenészeti kiképeztetését. Mert később termékeny, könnyű népies íróvá s alkalmi verselővé lőn. Emellett kedvesen hallott szép hangú énekes, zenész és hangszerző volt. Ezen kiváló tehetségei azután reformátori tevékenységében valóban csodálatosan vetekedtek fortélyai és merényletei sikerével.

Hitújítói működését mindjárt hazájában, Baranyában, Laskón, Veresmart mellett kezdé, mint prédikátor, hol később Veresmarti Illés volt, mint említők, utóda a prédikátorságban és baranyai superintendenségben.

A közel fekvő helységeket csakhamar megnyerve az új tannak, ennek most oly nagyobb mérvű terjesztését tervezte, hogy több hozzá szegődött társával egyesülve, valóságos hadjáratot indított; neki menve, mint verseiben énekli:

Istenben való jó reménységben,
Tar papokkal való nagy ütközetben,

az egész vidék reformálásának.

A merénylet teljesen sikerült. Az egész vidéket meghódítván a hitújításnak, azokat, kik ellenállani merészeltek, kiűzte túl a Dunán és Tiszán, a Dráván és Száván, hajtva és üldözve őket; és mint leveleiben maga költői fellengős szólamokkal írja, hogy még a Sauromatákon s a jeges Kaukazuson is túl hajtja vala őket.


Segítette-e térítési hadjáratában már tettleg a török is talán, mint később Tolnán? Vagy hogy a hitújításhoz szegődött valamely főúr patrónusa vagy fautora, mint ezeket a hitújítók akkor nevezték, kiknek fegyveres csapatai kényszerítésével is történtek gyakran az ily egész vidékek tömeges áttérései, többé mindezt biztossággal nem tudjuk ugyan; miután a fentebbi adatokat is csak saját leveleiből és hívei feljegyzéséből ismerjük. Sztárai azonban ezen sikerei által vérszemet kapva, áttört a Dráván is. Itt Valpón a Valkó- vagy Vukováron olyan zsinatot tartott, hogy az általa ekkor rendezett csatában vagy üldözésben, mint maga dicsekszik, alig menekülhetett meg egy-két pap, kiket az asszonyok teknőkre ülve, ezek alá bujtatva rejtettek el üldözőik elől. sokáig szólt még felőle mint példabeszéd vagy népdal:

Pap van a teknőnek alatta,
Három asszony ül rajta.

Annyira félelmes lett, ő már csak titokban lappanghatott elleneire nézve, hogy alattomosan életére leskelődtek volna. Mire észrevette, új fortéllyal játszotta ki őket. Este, ha észrevette a rá leselkedőket, nem mervén a házból kilépni, karóra szúrt tököt, mely kopasz fejéhez hasonlított, dugott ki az ajtón, kísértgetve vele rá leskelődő ellenségeit. A csel sikerült. Többször feje helyett ütötték volna a tököt. Mire hívei is felbuzdulva csoportosan őrzötték házát.

Éppen így tudta magához édesgetni és csábítani a népet és tömegeket.

Majd kellemteljes, magas, átható s érces hangja énekével gyönyörködtette ájtatos híveit s hallgatóit, amint az általa írt szent énekeket, magyarra fordított s átírt zsoltárokat saját szerzeményű dallamai szerint éneklé az isteni tisztelet közben.* (* Alta et sonora simulvoce in modulando praeditus erat, eleganti quadam et suavi harmonia utpote gnarus musicae cantillabat, quo dulei modulamine pelliciebantur homines. Lampe. Hist. eccles. reform. 662. lap.) Nyilván ebben Kálvin újabb példáját követte, ki akkor felekezetének általa oly rideggé tett isteni tiszteletébe behozta ismét az éneket; s a komoran egyhangú imát és tanítást énekkel váltakozva igyekezett vonzóbbá tenni.  Sztárai is most hasonlón gyönyörködtetve s áhítatosságra gerjesztve mindenfelől maga köré csődíté a népet, kik messziről jövének hallgatni az addig nem hallott új szép áhítatos magyar énekeket; valamint kétségtelenül hatásos, élnék s izgatóegyházi beszédeit.* (* Lampe i. h. 103 és 662.)

Majd játékszíneket is rendezett és állított fel az alkalmilag összecsődült népnek vásárok, ünnepek, búcsúk vagy más sokadalmak alkalmával.

Ezekben az e célra általa készített színdarabokat játszotta, melyekben a katholika vallást és papokat nevetségessé téve és gúny tárgyává állítva, megvetést és gyűlöletet igyekezett ellenök gerjeszteni. színdarabjainak alakjai: olajos, tarfejű, pilises kopaszra borotvált barátok és papok, mint csalók és buták állítva elő, kik lókörömre nyírt hajjal, úgy mond hájas bréviárt hordanak, a szentség felét ellopják (az egy szín alatt való vétellel), és kiknek ezzel azután leginkább nőtlenségét ostorozza, szidalmazza és gúnyolja. Ellenökben az általok elcsábított együgyű híveik állanak, kétkedve az újítók bölcsességében és igazságában, melyet eleinte sehogy sem akarnak megérteni, de kik az új hitre tértek által, majd erre felvilágosíttatnak. emellett olvashatók azután közben a kegyeletes prológusok és epilógusok, az elő- és zárszók az újhit igazságáról, az expositiók, elbeszélések, buzdítások az új hit elfogadására. Melyek mögött már maga áll a szerző Sztárai, és beszél gyakran a tökfejű Salamon bátya, mint színdarabjai ezen alakját nevezi.* (* Ezen színművei már akkor 1550 és 1560. kiadva: Comoedia lepidissima de sacerdotio. Az igaz papságnak tüköre. Ajánlva Huszár Gál kiadó által a selmeczi, körmöczi és beszterczebányai bölcs tanácsnak, melyeket e szerint akkor nemcsak a reformatio, de a magyar színdarabok és irodalom is érdekeltek. Többi törekedéseit lásd Toldynál Adalékok. Sztárai ismeretlen színdarabjai 13.)

Amily jámbor és kegyes, ájtatos és szívhez szóló gyakran Sztárai zsoltáraiban, énekei- s költeményeiben; oly éles, durva és pórias ezen gúnyjátékaiban.

De valamint Sztárai térítgetései és verses munkái, szent énekei és zsoltárai, elbeszélő epikai költeményei, melyeket vallásfelekezete és hívei számára írt, mint például sz. Athanazius életét versekben, melyben saját viszontagságait veti össze sz. Athanázéval, s a munkát híveinek ajánlja, már akkor általa kiadva, legmélyebb hatással voltak közönségére: úgy kétségtelenül színdarabjai is. Mindannyi, amint az élet, a nép és felekezete számára volt készítve és számítva, s egyaránt életből véve, nem mulaszthatta el hatását.

És nem mulasztotta el valóban a hatást Veresmartira sem. Nemcsak a Sztárai által hazájában terjesztett és megalapított hitújításnak lett híve s örököse ő és családja; hanem naponkint énekelte már azon sz. énekeket és zsoltárokat is az egyházban, melyeket Sztárai írt, magyarított, átdolgozott vagy szerzett, és melyek dallamai is az ő szerzeményei voltak. ezek mint ismeretes, a magyar kálvin-felekezetűek egyházaiban általánosan felvéve, mintegy liturgiai, kánoni könyvek, a legújabb időkig használatban lévén énekeltettek századokon át istentiszteleteik alkalmával.* (* Toldy Adalék 6. Magyar költők 43.)

Ezeket énekelte Veresmarti is oly meghatva s elérzékenyülve általok, mármint gyermek az egyházban, hogy mint mondja, sokszor könnyhullatásra fakaszták őt. Sztárainak vallási elbeszélő költeményeit olvasva, - mint: Az igaz keresztényeknek kevés számokról, háborúságokról és győzelmekről és az hitleneknek koronként való sokaságáról, jó szerencséjökről és veszedelmökről; - Szenírásból mostan szerzetett ének szent Illésnek és Achab királynak idejében lett dolgokból, melyek e mostani dolgokoz igen hasonlatosak; - vagy sz. Athanasiusának a hitért való szenvedését és viszontagságait, - ezek ragadhatták meg Veresmarti lelkét annyira, hogy neki is eszményévé és forró vágyává lőn később küzdeni és szenvedni vallásáért, üldözni annak elleneit.

De nem maradtak rá hatás nélkül Sztárai színdarabjai sem. Ezek lázíthatták fel őt is azon mély gyűlöletre, mellyel a katholikusok ellen viseltettett, ezekből meríthette már korán azon durva kifakadásokat és sértegetéseket, melyekkel őket egyházi beszédeiben, mint prédikátor illette, s melyek irmelyi prédikátorsága korában oly végzetesekké lőnek, mint maga beszéli, rá nézve s egész jövő életére.

Iratain is meglátszik még Sztárai ezen hatása buzgalmi nyilatkozataiban úgy, mint gúnyos éles kifakadásaiban; sőt még iratai formáján, munkái alakján is. Hasonlón dialogizálva, párbeszédekben adja ő is, mint Sztárai, színjátékait, egyik munkája az „Intő és tanító levél” e nemű népiesebb részleteit, melyekben a föllépő személyek is ily népies alakok, mint Sztárainál: a pap, a bíró, a prédikátor, az iskolamester, Péter Deák, a főember, a katholikus és más, szerinte tévelygésben lévő hallgatók, kik azután egymásnak szintén hosszú tanúságokat beszélnek és felvilágosításokat adnak az igazi papságról, az igazi tanítókról stb., valamint már láttuk, hogy Sztárai is hasonlón: az „Igazi papság tükörének” nevezi színjátéka címét, - ámbár Veresmarti tárgya is jóval emelkedettebb, hangja is hasonlíthatatlanul illedelmesebb Sztárai játékai párbeszédeinél; de azután természetesen jóval alább marad ezeknél elevensége s a népéletből vett képek s mondatok közvetlenségének s élcességnek hiánya miatt is.

ezen összefüggésben megvilágítva észrevehetők s láthatók még talán kis irodalmunk homályos történetében is az e nemű kölcsönös hatások és viszonyok, melyek között az szakadozva fejlődött.

Mire Sztárai itt Veresmarti szülőföldén a hitújítást bevégezte, a mozgalmas és nyugtalan vándortérítő egy és máshelyt megfordulva és tartózkodva reformátori működését újra a Duna mentében föllebb Tolnára tette át, hol az Veresmartira később nem kisebb befolyást gyakorolt, mint előbb hazájában, Baranyában.

Az itteni Felsővidék és különösen Tolna jóval erősebben és tovább tartotta magát vallásában. Sztárai előbb Eszéki Szigeti Imrét küldötte oda, ki nemrég jött a wittenbergi iskolából haza, és Sztárainak mindjárt az alsó baranyai vidéken még úgy látszik, legtovább ellenállt Veresmart térítésében segítségére volt 1549-ben.  Még azon évben megkísérté Tolnán is hirdetni az új tant. Eleinte, mint tudósít, kevés sikerrel, de később a török pasának és kádinak pártfogásával Isten, úgymond, csodálatosan megsegítette munkáját.

A tolnai bíró hasztalan járt  Budán a pasánál követségben ajándékkal is, hogy az izgató új térítőket nyakáról csak lerázhassa. Mivel ez nem sikerült, a nép megválasztotta még a bíróhoz újabb követtársul Erdélyi Józsa domonkos-rendű barátot is, ki akkorában a város plebánosságát viselte. Esdekeltek, ajándékot adtak a pasának, kérve, hogy az új tanítót kivégezhessék, vagy legalább csak a városhatárára kitehessék. A pasa fejvesztéssel fenyegetve őket felelt és szigorún meghagyta, hogy a Luther által úgymond feltalált tanítást szabadon lehessen hirdetni.

- Mert így nevezi vala a pasa, mond Szigeti, panaszosan az evangéliom tanát. A török táborban levő olasz, dalmát kereskedők hasztalan vetették magokat közbe, a Tolnán lakó számos beköltözött olasz kereskedők s iparos lakosok és polgárok kétségtelenül az okmányaink által úgynevezett hospites latini, olasz vendégpolgárok, olasz ajkú nemzetbélieik ügyében. 

A pasa határozatára a város nagy templomát meg kellett osztaniok. Egyik felében a katholika, a másikban az új hit követői tartották isteni tiszteletöket; mint ez akkor a hitújítás kezdetén rendesen másutt is: Nagykőrösön, Pécsett, Csötörtökön stb. gyakori eset volt.* (* Nagykőrösi Krónika Ballától 13. – Pécsett az ariánusokkal oszták meg így. Annuae Lit. Soc. Jesu 1612. 192. Lásd Ipolyi Csallóközi Műemlékek 59. stb.) Rendesen a régi félköríves román vagy a későbbi gót csúcsíves ízlésben épült kettős vagy hármas hajójú templomok egyik hajóját elfoglalva, agy egy ily új hajót az elébbi templomhoz építve osztoztak meg akkor egymástól elválva a felekezetek templomaikon; kényszeríttetve többnyire a hatalmasabb, erősebb, számosabb felekezet pártja által.

Józsa barát Tolnán még egy ideig ugyan erősen tartotta magát híveivel az úm felekezet követői ellen. Küzdött velök, vitázott Szigetivel s a segélyére odajött Sztáraival. Egyre szónokolt ő is, mint ezek, és hasonlóan prédikátornak és pásztornak nevezte magát.*  (* Akkor egyébiránt a hitújítás kezdetén rendesen éltek ezen címeikkel, különösen a városokban a kath. papok is, hol a prédikátori egyház-szónoki állás a plébánositól és más káplánokétól elkülönzött volt,  az illetők magokat verbi divini ministernek és prédikátornak is címezték, úgy, mint később a protestáns papok. Lásd Ipolyi Beszterczebánya története.) Jó iskolát tartott; újon beszerzett könyvekkel, classicusokkal és szent atyákkal látta el. Mind hasztalan. A török pártfogás ellenében nem bírt többé felvergődni. Mindinkább engednie, hátravonulnia kellett. A katholikusok nemsokára kivettettek már a nagy templomnak eddig nekik fennhagyott fele részéből is. A városon kívül álló sz. Bertalan kápolnába szorultak, hol a híven maradt néhány magyar katholikus család a hasonhitű olasz kereskedő polgárság családjaival még egy ideig együtt temetkezhetett.* (* Lampe i. h. 667-9.)

Ezzel a hitújítás a Duna itteni felsőbb vidékén is már a XVI. század közepe után nemsokára be volt végezve. És húsz év múlva mintegy Veresmarti születése korában már teljes virágzásban vala Tolnában úgy, mint Baranyában, hogy ő a katholikusokat valóban csakis szóbeszédből ismerhette.

Születése után mintegy négy évvel 1576. tartatott, mint említettük, Veresmarti Illés ottani prédikátor és baranyai superintendens elnöklete alatt a herczegszőlősi zsinat; melyben már 40 egyház-gyülekezet képviselője és papja jelent meg. E zsinaton a bevégzett hitújítás folytán a kálvin-felekezeti helvét hitvallás fogadtatott el véglegesen. Határozataiban ezen felekezet tételei állíttatnak fel a katholikus hittannak ezekkel ellentétben gunyorosan és kárhoztatólag jelzett egyes néhány tancikke és szertartása ellenében, míg a többi egyszerűn átvétetett vagy megtartatott. A vallás fejéül egyedül Istent ismerik el, úgymond, s a világ minden egyéb hatalmai elvettetnek. Meghagyatik különösen a gyermekek katheketikai oktatása. Minden vasárnap két, hétközben pedig egy beszéd tartandó. Minden hat hónapban összeül a zsinat, mely a határozatok megtartására felügyel stb.* (* A zsinat határozatai latin nyelven és Siklósi fordításában magyarul is, Huszár Gál által kiadattak már akkor Pápán 1577.)

Veresmarti Mihály tehát gyermekkorától fogva ez irányban nyerte vallási neveltetését. Előbb otthon, mint említi, iskolamesterétől tanult. Majd a már felserdült ifjú mintegy 16 éves korában a tolnai felsőbb tanodába jutott.

Tolnának már akkor és még régebben a hitújítás előtt is nevezetes iskolája volt. A város a régi római Altinum helyén, a Duna mentében, hazánk e régi classicus földén állott, hol az egykori virágzó római telepek alapján a magyar középkorban számos monostor és népes város épült. Földvár és Paks, Madocsa és Tolna, Szekszárd és Bátaszék, Czikador és Bodrogmonostor, Báta és Bátmonostor a tanodák és művészetnek, az ipar és kereskedésnek itt nevezetes telepei voltak, és már ekkor kiváló virágzásnak indultak. A gyakori török pusztítás eleinte, azután pedig a hosszas uralkodás is mindennek véget vetett. Emellett csak kevés tanoda és nem sokáig élhetett. Túl azt egy sem élte.

Ezen kevesek egyike, mely még legtovább tartotta fenn magát, sőt egy ideig nagyobb lendületet is vett, a tolnai iskola volt. A XVI. század másik felén túl is, még a török uralom s a hitújítás dacára a katholikus iskola is egy ideig fennállott. Szigeti idejövet sokáig hasztalan törekedett azt az új hit számára elfoglalni. Erdélyi Józsa, a dömés szerzetes plebános kemény vetélytárs volt. Nem csak erősen fenntartotta ellenében iskoláját, hanem úgy látszik, újonnan is és korszerűen rendezte. Budán még 1553-ban a pasánál követséggel s ajándékkal jártában több új könyvet szerzett magának a törökök olasz-dalmát tábori kereskedői által, kik azokat valószínűleg valamely budai monostor könyvtárából vagy éppen Mátyás királyéból,a Corvinából szerezték meg, mint prédazsákmányt. Köztök voltak Plátó munkái, Tertullián, sz. Ágoston és Hilarius iratai.

Az így könnyűszerrel meg nem nyerhető katholikus iskola ellenében Szigeti is azután tanodát nyitott. Ő is kért Wittenbergből új könyveket és pénzsegélyt. ennél is hathatósabb volt azonban részére a török védelem és pártfogás segélye. Nemsokára a zaklatott katholikus iskola nevendékeinek száma megapadt, az övéinek pedig már hatvanra emelkedett. Tanítói is szaporodtak. Karancsi Mihályon kívül, ki 1546. fordul elő, s valószínűleg ekkor még a katholikus iskola tanítója volt. Erdélyi Józsa mellett, - ezen időből többen ismeretesek. 1550. körül Dombi Péter említtetik, ki huszonkét éven át tanárkodott Tolnán. Az erélyes Sztárai Mihály tolnai prédikátorsága korában azután a tanoda is új lendületet nyert. Mindinkább nagy virágzásnak indult. Nevezetes könyvtára volt. A Wittenbergből küldött könyvek mellett a katholikusok elűzésével Józsa szerzetestől elfoglalt szép könyvekkel is nevekedett. Azután Veresmarti Illés fia, Gáspár, mire Tolnára jött tanárnak, magával hozta atyja dús és becses könyvkészletét. A tanoda ezzel már oly elsőrangú protestáns felekezeti iskolává lett, melyből a tanulók egyenesen a németországi akadémiákba fölmehettek.

Midőn Veresmarti Mihály 1588 körül feljött a tolnai tanodába, az éppen virágzása legszebb korszakát élhette. Több nevezetes iskolamestere, igazgatója és tanára volt. 1573. Baranyai Barovius Fábián említtetik. 1575-ben a héber nyelvben kitűnően jártas Tolnai Fabrici (valószínűleg Kovács) Bálint, 1581. Tulyok Ferenc, 1583 a koszorúzott költő, poéta lanreatus: Kecskeméti Agricola (Szántó) János, 1586. Szerafi Ferenc 1588. Katona Miklós, 1590.Tolnai Dávid neveztetnek. Majd ezután még a század végéig ama Herczegszőlősi Veresmarti Gáspár, Siklósi Gáspár és Petri Gyögy fordulnak elő mintegy 1595-ig; midőn végre az újabb török hadjáratok által az iskola egészen elpusztult, s az utolsó tanár tanítványaival Kecskemétre vonult.* (* Lampe i. h. 667. Bartholomaeides memoris 42. 71. 80 s köv. – Frankl hazai és külföldi iskolázás 167.)

Midőn Veresmarti 1587 körül a tolnai iskolába fölment, valószínűleg az ezen idő tájt itt említett tanárok alatt tanult. Ő azonban csak egy itteni tanárát említi alkalmilag; akit éppen az itteni tanárok sorában eddig elfelejtettek úgy látszik följegyezni, vagy csak nem jól, nem teljes nevével jegyezhették fel. Ezen tanára Debreczeni Borégető Miklós volt, ki keresztnevénél és koránál fogva talán azonos lehetne a tanárok sorában előbb említett Katona Miklóssal, s kinek eszerint teljes neve: Debreczeni Borégető Katona Miklós volna. Úgy látszik 1587 körül, mely évnek elején még a wittenbergi egyetemen találjuk mint tanulót beírva, jött Tolnára, s ekkor 1588-ban az akkor 16 esztendős Veresmarti Mihály tanárai egyike volt.*  (* Bartholomaeides i. h. 83 említett debreceni Boregego Miklósa kétségtelenül azonos Veresmarti Borégetőjével.)

Felőle beszéli Veresmarti, szólván a hitvitákban való fogásokról és elcsavarásokról: Nocilaus Borégető Witenbergus kalvinista mesterünk Tolnán, a disputatióban efféle cigánkodásokat, mint valami fő tudományt regulákkal tanítitta s íratta velünk, mintegy öt vagy hat árkus papirosig.* (* Intő és tanító levél 217.)

Nyilván tehát Borégető Veresmartinak szónoklattani, retorikai tanára volt, vagy a polémiát, hitvitatást tanította. Az utóbbi akkor kétségtelenül fontos tantárgy volt, midőn a vitázó hitfelekezetek arra fektették a fő súlyt, ki győzi le a másikat a napirenden levő irodalmi vagy szóvitákban.

És Veresmarti is valóban kitűnő eredménnyel tanulhatta, mint későbbi egész életén és írásban és szóval folytatott hitvitái tanúsítják.

Másképp is Veresmartinak már otthon és Tolnán egyaránt bő alkalma volt ily vitákat hallani. Sőt valószínű, hogy ezekben akkor része is lehetett.

Már Veresmarti Illés alatt nagy vitatkozás keletkezett volt az alsó-baranyai kálvin-felekezetűek és sociniánusok vagy unitáriusok között. Ezek vezére Alvinczi György Nagy-Harsányban ezen vitatkozásnál akkor szomorú véget ért. Ellenfelei, a kálvinisták legyőzték és felakasztották. Mire a török felhasználva az alkalmat, nagy sarcot s újévi adót vetett az egész megyére.* (* Lampe i. h. 671.)

1588 körül, midőn Veresmarti Tolnán volt iskolában, újra ott ütött ki a nagy vita a tolnai kálvinfelekezetűek s a pécsi ariánusok vagy unitáriusok közt. A pécsiek Tolnán át jártak a híres földvári vásárokra. Valószínűleg ott akkor már kezdék hintegetni kálvinfelekezeti szállásadóiknál az újabb tant. Décsi Gáspár a tolnaiak prédikátora meghallván ezt, megtiltotta híveinek, hogy szállást adjanak a Krisztus istenségét tagadó eretnekeknek. Ezek csakugyan megtagadták a pécsiektől a vendégjogot. Senki sem merte az átutazó pécsi embert szállásra fogadni. Ez akkor szokatlan nagy sértés és embertelenség vala. A pécsi ariánusok Válaszkuti György prédikátoruk tanácsára küldöttséget menesztettek Tolnára, és levélben is felhívták a tolnaiakat nyilvánosan tartandó hitvitára. A tolnaiak a vitát visszautasították. Az iskola ifjúsága azonban beleártotta magát. Ők intéztek választ levélben a pécsiekhez. Ezek visszautasítják a tanulók durván s ocsmány szavakkal sértegető csúnya levelét, melyet úgymond az iskola rájok írt. Elpanaszolják annak mocskos és itt tisztességesen csakugyan nem könnyen ismételhető kifejezéseit. Mire végre a híres Skaricza Máté fölveszi s megtartja velök az ismeretes vitát.* (* Tudom. Gyűjtem. 1829.VI. 31.) – És Veresmarti Intő s tanító levél 156. részletesen szól a pécsi ariánusok, a Krisztus istenségét tagadó és sz. Háromságot káromló eretnekekről, úgymond, amint őket a kálvinisták is kieretnekezik. Nyilván neki is része volt akkor már ifjúságában ezen a vitákban.

Veresmarti akkori tolnai iskolatársai közül ismerjük még Tolnai Rasoris vagy Borbély Istvánt, később 1612 körül samarjai prédikátort, kit irataiban közel földijének és régi igaz kálvinista tanulótársának nevez. Hasonlón említi, mint laskai születésű földijét és régi társát: Bató Istvánt, 1619. körül Győr melletti pataházi prédikátort, ki kálvinistából úgymond lutherré lett. Sőt nevez még egy Szerafi nevű prédikátort is, mint régibb ismerősét, ki valószínűleg szintén a fennebb említett Szerafi, akkori tanító ivadéka lehetett.* (* Megtér. hist. 175-6. és 300.)


Forrás: Veresmarti Mihály XVII. századi magyar író élete és munkái. Korrajz a hitújítás idejéből. Írta Ipolyi Arnold. Budapest, Szent István Társulat 1875.