2016. szept. 12.

Csanádi Imre: Megszedett fa





Meddő lomb sustorog a fosztott körtefán,
Szegény, mire jutott? gyümölcstelen borong.
Termett és tékozolt, buzgóbban soha tán;
egykedvű, hallgatag, mint elkondult harang.

Ragyoghat rá a nyár: értelme odavan.
Híven megtette mind, amit fa megtehet.
Tépázták szüntelen, nem bánja: boldogan
méláz el, mint aki jót-rosszat összevet.

Igaz, kínlódhatott. Sajgása föl-föléled.
Megérte. Általa – csak édesebb az élet.
Jó gyümölcsöt hozott. Övé áldás, dicséret.

Jöhet sárgán az ősz, pereghet a levél,
hóval belepheti tar ágait a tél:
tavaszra új virág dúsabb lepi, fehérebb.

Forrás: A kert öröme – 101 vers kertbarátoknak 72. old. – Népművelési Propaganda Iroda 1982.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése