2016. jún. 5.

Vozári Dezső: Az öngyilkos





Most már tudom, mégis szép a világ, virág nő benne, alma
és opál,
csodálatos szagok, a fülnek kedves, andalitóan lágy harmóniák,
Elveim is valának, nem tudom már, miféle elvek, azt tudom
csupán,
abszintom zöld volt, szép szerelmem szőke, nyakkendőkben
kedveltem a lilát.

Szeretni szép volt, gyűlölni gyönyör volt! Imádtam Chaplin
mókáit a fülledt
mozgókban s hányszor sirtam céltalan, ha alkudtam és meg-
hajolnom kellett.
És gyakran kellett, gyakran sirtam hát: ma már tudom, kár
volt a langyos könnyért,
vagy kár se volt, csak épp felesleges. Már nincs se pénz, se
posztó, se lehellet.

A bankárt prémek óvják és zekék, ilyenkor Hispanóján
Svájcba vágtat.
Hideg van, néha fázom, érthető: a gőzfütés csövei el nem érnek
idáig, siron tulig nem kisér se jóság, se gonoszság. Néha fázom.
Szerényebbfajta siromban didergek, mocskában földnek,
rothadásnak, vérnek.

Tavasz volt akkor, gyöngyvirágok nyiltak, itt-ott egy gázcsap
is kinyilt s egy penge,
revolver dörrent és hurokba fonva kötél hintált fényes
ablakkilincsen.
Valami hívott. Mentem. Vigye kánya! Örüljön más a nőknek
és boroknak.
Egyszer vig volnék, máskor szomoru. Igy él, barátaim, az,
aki nincsen.

Mi történt? Semmi. Süt a nap tovább s a holdsugár továbbra
inspirálja
a méla költőt. Minden egyre megy. Az élet szép és jó, jó a halál,
Fölöttem nárcisz,  mályva, rezeda, alattam sár és láva alszanak.
Unatkozom, se nőm, se cimborám. Jertek mind, mind az
édes föld alá!


(Az eredeti helyesírás megtartásával!)
*

(* 1904. febr. 13. Igló, † 1974. nov. 20. Budapest. Költő, műfordító, újságíró. Kassán érettségizett, prágai egyetemi tanulmányait nem fejezte be. 1928-tól a Prágai Magyar Hírlap, 1933–1938-ban a Magyar Újság szerkesztője. 1939-ben Lengyelországon keresztül a Szovjetunióba menekült, 1943-ban a moszkvai rádió magyar nyelvű műsorának szerkesztője. 1942-ben belépett a Ludvík Svoboda vezette Csehszlovák Dandárba; 1945-től Budapesten élt. A szlovákiai magyar költészet egyik jelentős, formateremtő képviselője a két világháború között. –

Főbb művei: Őszi köszöntő (v., 1920); Fekete zászló (v., 1921); Szebb sziréna (v., 1935); Vagy-vagy (v., 1944); Varázslat nélkül(válogatott versek, Budapest, 1972; Pozsony, 1984).

Forrás: Nyitott könyv – Prágai magyar költők lírai antológiája – Prága, 1930.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése