2016. jún. 5.

Szenes Erzsi: Szerelmi Zsoltár





Megteltem Teveled mint karcsun ivelt korsó édes nedüvel,
Megfényesedtem a Te közelségedben mint termés aranyból
olvasztott edény,
Kisütött belőlem a derű mint tavaszi verőfény minden szo-
moru szenvedőre
Amig Te voltál a Vezérem,
A Jóságot mint fehér bárányok bolyhos gyapját ráteritettem
minden didergőre
Amig Te voltál énvelem.
Oh miért is mentél el Kedvesem?
Miért hagytál el engem?
Miért vontad meg tőlem szerető jobbodat?
Mióta Te szemeidet énrólam levetted
vagyok mint ami agyagból készült
és akárki kezében összetörök.

(Az eredeti helyesírás megtartásával!) 
*
 (* 1902. jún. 5. Rajec, † 1981. Tel-Aviv [Izrael]) Költő, író. Kassán lett újságíró; a Kassai napló, később a Prágai Magyar Hírlap és a Magyar Újság munkatársa volt. Verseit a Nyugat és a Szép Szó is közölte. 1942-ben Budapestre menekült, Kassai Napló, később a Prágai Magyar Hírlap és a Magyar Újság munkatársa volt. Verseit a Nyugat és a Szép Szó is közölte. 1942-ben Budapestre menekült, 1944-ben a németek Auschwitzba, majd Németországba hurcolták.  1945-1949-ben Pozsonyban élt, egy szlovák hetilap munkatársa volt. 1949-ben Izraelbe emigrált, ahol újságíróként és eőadóművészként tevékenykedett. Irodalmi munkásságáért Jeruzsálemben Nordau-díjjal tüntették ki. -
Fm. Selyemgombolyag (versek, 1924); Fehér kendő (versek, 1927); Szerelmet és halált énekelek (versek, 1936); Nyártól nyárig (regény, 1943); Van Hazám (emlékezések, karcolatok, 1956); A lélek ellenáll (versek és napló, 1966); Pkaat hamesi (válogatott versek héberül, 1977); Mitan kaved (válogatott elbeszélések héberül, 1977).

Forrás: Nyitott könyv – Prágai magyar költők lírai antológiája – Prága, 1930.