A kezedbe telepedtem, mint finomszálu selyemgombolyag,
Azt hittem, hogy majd a szívedre tekersz,
De te kiváncsi lélekkel kibontottál és széjjel teregettél,
Nem is vetted észre, hogy magadtól mily messze
gombolyitasz el,
És most kibontva, kiteregetve minden jött-ment idegenre
reáfonom magam,
Tudod-e, hogy ujjaid közé soha többé vissza nem futhatok?!
(Az eredeti helyesírás megtartásával!)
Forrás: Nyitott könyv – Prágai magyar költők lírai
antológiája – Prága, 1930.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése