2016. jún. 5.

Szenes Erzsi: Ének





- Ajánlás –

Mert asszonytól sohse kivántad jobban,
hogy gyermeke szülessen Tőled,
mint tőlem,
hogy lelkem lelkeddel beteljen
s lombot, virágot, életet varázsoljon elő
megszülettek ezek a versek
és ezek a versek a Te verseid.

I.
Szombat,
vasárnap, hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek.
Hogy is volt?
Ujra meg ujra
sorolom a napokat,
miket nem is oly régen Teveled éltem.
szombat,
vasárnap, hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek.
Csak kétszer ennyi volt
s azóta mégis mindig ugyanazokat a napokat élem
és mindennap jobban szeretlek téged.

II.
Csak éltem, éltem mint a fák
büntelen
s most egyszerre mégis úgy állok itt
mint ősanyám a lét kezdetén,
amint ráijedt,
hogy meztelen,
Hová rejtőzzek,
hová bujjak,
mivel takarjam el magam?

A világ minden bozótja kevés volna
hogy elfeledjen,
 mikor Te álmaidban is látsz
szüntelen
s megkivánt szám, karom, szemem
fegyveres gyilkosok,
kik asszonyodnak életére törnek.

III.
Milyen szabadon jártam-keltem itt,
amig nem szerettelek.
És most minden és mindenki,
az emberek, a házak s a liget fái is
mint titkos összeesküvők
a vesztemre törnek.
Még a Dóm kivilágitott óralapja is engem kémlel este,
mintha Isten szeme keresne,
eltakarom a szemem a kezemmel,
hátha ő is bünnek érzi,
amit cselekszem.

IV.
Tíz férfinek is elég volna,
annyi asszonyszerelem,
amennyi körülötted volt.
Tíz leánynak is elég volna,
annyi férfiszerelem,
amennyi körülöttem volt.
És mégis, ha most meghalnál,
úgy halnál meg,
hogy az volt az életben a legszebb,
hogy én voltam.
És mégis, ha most meghalnék,
úgy halnék meg,
hogy az volt az életben a legszebb
hogy Te voltál.

V.
Oh nem is olyan nehéz,
hogy tőled válni kell!
Csak a legelső szerelemnél volt úgy, hogy meg kell halni,
s szivembe lassan visszatér a vér
s virágai majdcsak kinyilnak újból,
akkor is,
ha Te nem leszel,
valaki másnál.
Éppen azért,
mert em.éked erős
s az átélt napok képei
úgy élnek bennem
kiirthatatlan,
mint véremben a szerelem játékai,
megújulnak
utolsó leheletemig.

VI.
És ezerszer ujra meg ujra lázadok,
hogy Te is csak azért vagy,
hogy képzeletem bejárja a szerelem útjait
néhány dalért.
Megint csak ez,
megint csak ennyi,
hogy dalok diszitenek mint az Istent a csillagok.
Elámul rajtuk itt-ott valaki
s ebből se lesz soha
se élet, se csók, se kenyér.

(Az eredeti helyesírás megtartásával!)

*

 (* 1902. jún. 5. Rajec, † 1981. Tel-Aviv [Izrael]) Költő, író. Kassán lett újságíró; a Kassai napló, később a Prágai Magyar Hírlap és a Magyar Újság munkatársa volt. Verseit a Nyugat és a Szép Szó is közölte. 1942-ben Budapestre menekült, Kassai Napló, később a Prágai Magyar Hírlap és a Magyar Újság munkatársa volt. Verseit a Nyugat és a Szép Szó is közölte. 1942-ben Budapestre menekült, 1944-ben a németek Auschwitzba, majd Németországba hurcolták.  1945-1949-ben Pozsonyban élt, egy szlovák hetilap munkatársa volt. 1949-ben Izraelbe emigrált, ahol újságíróként és eőadóművészként tevékenykedett. Irodalmi munkásságáért Jeruzsálemben Nordau-díjjal tüntették ki. -

Fm. Selyemgombolyag (versek, 1924); Fehér kendő (versek, 1927); Szerelmet és halált énekelek (versek, 1936); Nyártól nyárig (regény, 1943); Van Hazám (emlékezések, karcolatok, 1956); A lélek ellenáll (versek és napló, 1966); Pkaat hamesi (válogatott versek héberül, 1977); Mitan kaved (válogatott elbeszélések héberül, 1977).

Forrás: Nyitott könyv – Prágai magyar költők lírai antológiája – Prága, 1930.