2016. jún. 5.

Szenes Erzsi: Dal





Ha már rossz volt hozzám
akit szerettem,
bizony én jó leszek ahhoz,
aki szeret engem.
Mert én tudom mi az
ha két út szalad egymás mellett a végtelenbe
s nem hajolhatnak egymáshoz sohse közelebb
egyetlen ölelésre sem.
Azért adnám annak,
aki engem szeret
a kezem,
minden egyes ujját külön-külön
mint egy szirmaira bontott virágot
szivesen,
Azért adnám magam annak,
aki engem szeret,
egészen.

(Az eredeti helyesírás megtartásával!)

*

 (* 1902. jún. 5. Rajec, † 1981. Tel-Aviv [Izrael]) Költő, író. Kassán lett újságíró; a Kassai napló, később a Prágai Magyar Hírlap és a Magyar Újság munkatársa volt. Verseit a Nyugat és a Szép Szó is közölte. 1942-ben Budapestre menekült, Kassai Napló, később a Prágai Magyar Hírlap és a Magyar Újság munkatársa volt. Verseit a Nyugat és a Szép Szó is közölte. 1942-ben Budapestre menekült, 1944-ben a németek Auschwitzba, majd Németországba hurcolták.  1945-1949-ben Pozsonyban élt, egy szlovák hetilap munkatársa volt. 1949-ben Izraelbe emigrált, ahol újságíróként és eőadóművészként tevékenykedett. Irodalmi munkásságáért Jeruzsálemben Nordau-díjjal tüntették ki. -

Fm. Selyemgombolyag (versek, 1924); Fehér kendő (versek, 1927); Szerelmet és halált énekelek (versek, 1936); Nyártól nyárig (regény, 1943); Van Hazám (emlékezések, karcolatok, 1956); A lélek ellenáll (versek és napló, 1966); Pkaat hamesi (válogatott versek héberül, 1977); Mitan kaved (válogatott elbeszélések héberül, 1977).

Forrás: Nyitott könyv – Prágai magyar költők lírai antológiája – Prága, 1930.