Szenes Erzsi: Anyám, hogyan lehet...

Hogyan lehet, hogy olyan messze estem tőled

Anyám?

Vérrel és testtel hozzád szögezve

hogyan lehetek tőled olyan nagyon messze

hogyan jutott egy világ közénk?

Rokonabb nálad nékem minden felhő

És már a felhőkkel ölelkezem.

És ha onnan fentről sirva visszanyulók érted,

ha a szemednek bús tavát kívánom magamra,

ha igy foglak téged és átemellek a távolságokon,

szeliden, féltőn, magamhoz kulcsolva,

hallgasd

a közénk préselt világ

felsír és fáj...

(Az eredeti helyesírás megtartásával!)

*

 (* 1902. jún. 5. Rajec, † 1981. Tel-Aviv [Izrael]) Költő, író. Kassán lett újságíró; a Kassai napló, később a Prágai Magyar Hírlap és a Magyar Újság munkatársa volt. Verseit a Nyugat és a Szép Szó is közölte. 1942-ben Budapestre menekült, Kassai Napló, később a Prágai Magyar Hírlap és a Magyar Újság munkatársa volt. Verseit a Nyugat és a Szép Szó is közölte. 1942-ben Budapestre menekült, 1944-ben a németek Auschwitzba, majd Németországba hurcolták.  1945-1949-ben Pozsonyban élt, egy szlovák hetilap munkatársa volt. 1949-ben Izraelbe emigrált, ahol újságíróként és eőadóművészként tevékenykedett. Irodalmi munkásságáért Jeruzsálemben Nordau-díjjal tüntették ki. -

Fm. Selyemgombolyag (versek, 1924); Fehér kendő (versek, 1927); Szerelmet és halált énekelek (versek, 1936); Nyártól nyárig (regény, 1943); Van Hazám (emlékezések, karcolatok, 1956); A lélek ellenáll (versek és napló, 1966); Pkaat hamesi (válogatott versek héberül, 1977); Mitan kaved (válogatott elbeszélések héberül, 1977).

Forrás: Nyitott könyv – Prágai magyar költők lírai antológiája – Prága, 1930.