Ha a jó sors rám bízta volna:
Halmon leendett én lakásom,
Ahol repkény nő felfonódva,
Fagyal s vadrózsa nyit rakáson.
A háttérben bérc, várrom, - erdő,
Mely szép, mely véd észak szelétül; -
S hol már kiesb, a föld, fa termő,
A hegy nyájas dombbá szelidül.
S hol a berek hűs árnya rejt el,
Búg a galamb, - fenn vércse héjáz,
Patak foly s szökdös lágy csörejjel:
-
Ott
állna a csinos fehér ház.
***
Ha most, - elől-kezdvén – lehetnék
Életpályám s jövőm urává:
A célra más irányt követnék,
Hol a futót nyert pálma várná;
Eltűnve a csoport köréből
Mely zúg örök vásári zajban,
S menten a hivatal nyűgétől:
Várna munkám, díjam, nyugalmam.
Csak szent s nagy eszmék lánca kötne!
S bízom a jó Isten kegyében:
Pályámat én, - nem vágyva többre –
Így futnám meg szabad-szegényen.
Ifjúságom ha visszatérne:
Bálványiért, hogy újra küzdjön,
S ama gyors láng, mely véget ére,
Csapjon fel még a hamvas üszkön:
S ekkor kísértő bájjal, e föld
Mindannyi szépe rám mosolygna; -
s mondván sok édeset, hízelgőt,
Epedt pillantás ostromolna:
Az én szívem nem ejtené meg
Hatalma e tündéri bájnak;
Éltem szelíd, hű társa, téged,
Megint téged választanálak.
Forrás: Vasárnapi Újság 1865. 12. évf. 1. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése