2016. ápr. 19.

Ismeretlen szerző: Könyörgés



 
(A szombatosok énekeskönyvéből)

Törvényed tartását azért választottuk,
Izráel táborát kedvelltük, javalltuk,
Magunk ahhoz adtuk,
Nyomorult sorsával semmit sem gondoltunk.

Noha kereszténység nagy fenn tartja tollát,
Ördög is ellenünk igen feni fogát,
Ártalmas fullánkját –
Ha nem őrzöd, szent úr, megállja bosszúját.

Talpa alatt tartja szegény zsidó népet,
Szombatért üldözi törvénykövetőket,
Kergeti híveket –
Ha nem őrzöd, szent úr, megemészti őket.

Örülünk mi ezen, noha ők nem tudják,
Hogy mely törvényedet jegyül fiaidnak,
Adtad szolgáidnak,
Ők szidalom gyanánt minket azzal hívnak.

Rólunk nem rázzák le szent szombatod nevét:
Szombatosok leszünk, mert sátán erejét,
Elálljuk nagy mérgét,
Tűréssel meggyőzzük sok kegyetlenségét.

Vigasság ez nekünk, hogy szent törvényednek
Bélyegét viseljük nagyságos igédnek,
Szombat innepének:
Népei így vagyunk úri felségednek.

Nagyságos napodat szívből magasztaljuk,
Magunkat előtted gyarlóknak állítjuk,
Gondunkat rád hagyjuk,
Állhatatosságra segítséged várjuk.

Tudjuk, még nekünk is eljő örömnapunk,
Mikor bátorsággal tenéked szombatlunk,
Senkitől nem tartunk,
Mert szent Messiásod uralkodik nálunk.

Akkor nyugatod meg mi fáradt lelkünket,
Sok keserűségből kiveszed fejünket,
Adod örömünket,
Jákob seregivel megáldasz bennünket…

Tégy részessé végre Izráel aklában,
Kegyes Messiásnak iktass országában,
Boldog birtokában,
Hol éljünk örökké szent ártatlanságban.

Forrás: Versekben tündöklő Erdély 1. kötet 109-110. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.