2016. ápr. 19.

Ismeretlen szerző: Bocskai búcsúzóéneke (1607. május 10.)



 
Bátorság lelkömben fölötte nagy vagyon,
Noha tagjaimban sok fájdalom vagyon,
Testem nyavalyákkal terheltetvén vagyon,
Keserűségökkel szívem rakva vagyon.

Óh átkozott embör, ki neköm ezt szörzéd,
Országommal együtt magamat elvesztéd,
Megvött házaimat pogány kézben ejtéd,
Möllyel én szívemet jaj! mint keserítéd.

Kassa, szép városom, Isten legyön hozzád,
Ki tisztösségömet neköm oltalmaztad,
Hűségedet hozzám mindönkor mutattad:
Én királyságomat mert nem rágalmaztad.

Szívem hasad rajtad, hogy tűled megválom,
Nagy keserűséggel tanácsim említtöm,
Mört az földiektűl neköm meg köll válnom,
Halállal kell bizony ezöntúl megvínom.

Kincses Erdélyország, futamjál előmben,
Légy vigasság neköm íly nagy gyötrelmemben,
Óh nagy tisztös urak, hol vagytok igyemben –
Könnyebbségöt azért tögyetök testömben.

az én gyötrelmimet, intlek, halljátok meg,
Jaj! az mérög miatt már szívem hasad meg!
Testöm nyavalyátúl nem vidámulhat meg,
Jaj az én életöm! Immár nem halok meg?

Iszonyú kínomat palotám jajgatja,
Én kiáltásomat ágyas-házam hallja,
Csontaim gyötrelmit az ég ha csudálja:
Ki volna az embör, ki engöm nem szánna?

Jüvel hamar, jüvel hozzám én Krisztusom,
Lelkömet, elmémet tenéköd ajánlom,
Bágyadt testöm penig az földnek megadom,
Halálom óráján mindönnek ezt mondom:

Szerető fiaim, urak és köznépek!
Kik én végórámon mastan jelön vagytok:
Fölötte jó néven veszem szolgálattok –
Kik nagy zokogással atyátokon sírtok.

Testöm sok kínokkal noha rakva vagyon:
De eszöm és elmém nyilván helyén vagyon.
Királyi koronám előttetek vagyon –
Tündöklő zászlómat tireátok bízom.

Vögyétök föl gondját kérlek, országomnak,
Helyt adjatok urak az én intésömnek,
Úgy adjon jót Isten, urak, magatoknak.
Immár véget vetök mérög-nyavalyámnak.

Az hatalmas Isten titöket megáldjon,
Intésömmel együvé Erdélyben bévigyön,
Mindön utatokban tiveletök legyön –
Mindön tanácstokban szerencséssé tegyön.

Ne még, immár lelköm vidd el én Krisztusom,
Mert bágyadt testömben immár nem tarthatom,
Te szent országodat add meg neköm látnom,
Nagy szép dicsőségben veled imádkoznom.

Az ezörhatszázban és hét esztendőben
Jó fejedelmönkhöz való könyörgésben
Az szép kikeletkor büjtnek közepiben
Szörzék ezt versökben az Szent Jóbnak napján.

Forrás: Versekben tündöklő Erdély 1. kötet 136-138. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.