2016. ápr. 19.

Bogáti Fazakas Miklós (1548-1598 után): Psalmus CXXI (1587-1589 körül)


Veled az Úr

Várnék erőt mindenünnet,
Hegyek felől segedelmet,
Széllel viszem két szememet,
Nézném, ha védnék fejemet.

Együnnet is nem reménlek,
Azért csak az Úrra nézek,
Ha mindent könnyen teremtett,
Engem ez ügyben megmenthet.

Lábod iszamni sem hagyja,
Ha tántorgasz, kezed fogja,
Szemét álomra nem hunyja,
Fédet őrzöd, Úr úgy ója.

Elhidd, ez Úr hogy nem szunnyad,
Izraelt őrzi, úgy tudjad,
El sem veszi szemét róllad,
Éjjel-nappal neked virraszt.

De mit rettegsz, ha Úr nem hagy,
Ha Úr őriz, ha jobbján vagy,
Jobbod felől ha erőt ad,
Fejed felett árnyékot tart.

Aztól sem hév nappal nem vér,
Hold hűvöse éjjel sem ér,
Semmi veszély hozzád nem fér,
Mert mindenkor veled vezér.

Szentit régen az pusztában,
Így őrzé minden útokban,
Megóv s nem hagy semmi búdban,
Tartja lelked mert markában.

Utadban, minden jártodban,
Téged őriz, és házadban,
Békességben és hadakban,
Örökké tart ótalmában.

*

Rettent Jozafátnak mondá,
Jechaziel így bíztatá,
Pogán ellen bátorítá,
Százhuszonegy nótán hagyá.

Forrás: Versekben tündöklő Erdély 1. kötet 104-105. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése