Vécsey Sándor: Kertekalatt van egy árok…

Kertek alatt van egy árok,

A rózsámhoz azon járok.

Ha az utczán megyek végig,

Azt mondja hogy megitélik.

Panaszkodtam a rózsámnak,

Hogy ollyan mély az az árok;

De ő arra így felele:

A ki legény nem hal bele.

Váltig mondtam a rózsámnak,

Mások utczafelől járnak;

Hanem illyen választ adott:

Tán a szemem csalódhatott.

Hej! galambom, hamis a szád,

Megesnék ki hallgatna rád;

De a szitán én átlátok –

Érted árkot nem ugrálok.

Vasárnapi Ujság 3. évf. 12. sz. (1856. márczius 23.)