Lehullsz,
mint sebről hull a heg,
lehullsz,
akárhogy tartalak.
Ha
szétporladt a koponyád,
nem
ér hozzám a gondolat.
Már
moccanok, int nagybeteg,
engedni
kezd a bénulás,
oldja
torkom keserű görcsét
az
irgalmatlan gyógyulás.
Ki
elvitted a juharok
zöld
illatát s billentnyakú
gyertyák
fényét a kép elől,
hol
szent előtt sárkány lapul,
-
most a sötétben új gyűrűt
vet
farka, körme földbe ás, -
vedd
vissza tőlem magadat,
hagyj
el, szigorú Látomás.
Szállj
mélyre, mit elrejt – puha
húsát
a kagyló – homlokom,
a
csillámos felszín alá
süllyedj,
ott lesz az otthonod.
Merülj
szemembe, mely nyitott
pupillával
is csukva van,
Özön,
térj partjaid közé,
pihenj
meg bennem, Nyugtalan.
**
Ott:
hull az eső. Csepegő
csatorna
alján csengenek
a
sűrű buborék alatt
ibolyaszín,
lapos kövek.
Kémény
alatt, - fekete kandúr, -
talpát
nyalja az éjtszaka,
mosdatja
ernyős homlokát
a
nyújtózkodó bodzafa.
Két
könnyű szandál imbolyog,
ifjú
gally rengeti a málnát.
Szelíd,
kíváncsi pingvinek
őrzik,
vászonnyakú apácák.
A
kút feldobja gyűrűmet,
mely
belehullott valaha,
pára
kúszik végig a káván,
óriás,
meztelen csiga.
János is itt van, a cseléd,
akinek galamb ült a vállán,
és birsalmát osztogatott
pirulva, mint egy fiatal lány.
Ki eltűnt, téli délután,
és meghalt egy kórházi ágynak
tüzes, szúró párnái közt.
Most hernyózza az almafákat.
És rengenek nagy tengerek,
napfény csorog Hispániára,
viszi palástos ősapám
sovány testét a lassú gálya.
A zsoltár hangja lezuhan,
magasra csapja a vizet; -
a kormánynál Baál papjai,
lenn: hallgatózó delfinek.
**
Lehullsz, mint sebről hull a heg,
lehullsz, akárhogy tartalak.
Kék hol, ki átnyilallsz az éter
zengő vizén, hogy megmaradj,
merülj alá, s a mélybe várd,
míg én is hallá változom,
lendíti fénylő testemet
szivárványos, kettős uszony,
és meredt szemmel, mely csukott
pupillával is egyre tárva,
nézem, ibolyaszín kövek
s bodzák között hogy reng a málna,
hullám csiszolja oldalam,
napfény csorog Hispániára,
a kút vizébe hattyú néz:
mélybe gördült a koronája.
Forrás:
Újhold 1946.december
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése