Képünk
Kisfaludy Sándor szőlejét és azon hajlékot ábrázolja, mellyben örökbecsü „Himfi
szerelmének”, második részét a „Boldog szerelmet” és sok jeles költeményeit
irta. E kis szőlő a sümegi hegy északi oldalán fekszik, képünk azt a sümegi
várromokból tekintve tünteti fel. Mi szerény e kis hajlék és környéke, – és mi
regényessé, költőivé emeli azon sajátos helyzet, mellyszerint a szives közlő
azt egy omladozó régi fal nyilásán át tünteti szemünk elé. – Mintha csak
mondani akarná: leomlott a régi nagyság a szegény hajlékok alól származik a mai
kor dicsősége.
E
képet n. t. Majer István főtanodaigazgató ur szivessége juttatá számunkra, ki
azt saját maga rajzolá, kinek is nem mulaszthatjuk el köszönetünket
nyilvánitani a „V. U.” olvasó közönsége nevében.
Kisfaludy
Sándor, mint tudják, Sümegen lakott s egy szőleje és hajléka Badacsonban is
volt, melly most hg. Eszterházy Pál birtokában van, ki bizonyosan gondoskodni
fog róla, hogy e szép emléke ujabb korunknak épen maradjon meg a később idők
számára s ne jusson azon büszke várka sorsára, miket költője megénekelt s
miknek romfalai közelről és messziről tekintgetnek alá üres ablakaikkal az őket
uj életre hivó dalnok kunyhójára.
Vajha
találkoznék szives közlő! ki nagy költőnk badacsonyi hajlékának valamint sümegi
lakházának rajzát is közölné velünk. Történeti emlékek e hajlékok nekünk, s ha
tán az idők mostohasága s a kor közönyössége romba hagyná is azokat düledezni,
az utókor számára legalább rajzukat őrizzük meg.
Vasárnapi Ujság 3. évf.
6. sz. (1856. február 10.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése